2013. február 25., 08:142013. február 25., 08:14
Ha nem csalódom, azzal kezdődött, hogy az írott és sugárzott bulvársajtó meghonosította nálunk is az álom- előtagú szókapcsolatokat: álompár, álomesküvő, álomjégkrém.
Akkoriban nagyon furcsának tűnt ez az ámolygás, de mára már úgy megszoktam, hogy észre sem veszem. Csak épp nem használom – legalábbis egyelőre még nem! Aztán következtek a bombasztikus, értelemzavaró jelzők – ezekért már nem egyértelműen a bulvár, hanem az egyenes adások mély vizeibe váratlanul bedobott, ám kellőképpen be nem járatott nyelvi készségek híján lévő ifjú riporterek okolhatók, akik egyszerűen nem érezték a szavak súlyát. És ugyebár hogyha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel! Így születtek a nagyszerűen fantasztikus, az abszolúte csodálatos, a sokatmondóan tökéletes és hasonlóan röhejes kijelentések. És megszokták még töltelékszövegként is, mert legalább telt velük az idő. Egyik átvette a másiktól, már-már azt híve, hogy ez a professzionális beszédmód. Pedig csak elég lett volna visszakérdezni, milyen is a kisszerűen fantasztikus, a relative csodálatos vagy a semmitmondóan tökéletes és lehet, hogy rádöbbennek: milyen is?! De nem sőt, jött az újabb divatszó: az évszázad esküvője, válása, robbantása, rablása, vagyis az évszázad blablája. Mindez pedig huszonegyedik századunknak annyira az elején, hogy aki most születik, nem biztos, hogy megéri a század végét. De nem is ez baj, hanem az, hogy a legtöbb ember most sem tudja – és nem is érdekli –, ki az a világ másik végén élő két rétegzenész, akik úgy döntöttek, hogy összeházasodnak és/vagy elválnak, hol van az a külvárosi bankfiók, amit két gyorstüzelő percek alatt kirámolt, ki az, aki mindaddig fiúnak hitte magát, amíg váratlanul le nem babázott... és hasonló századrengető hírek. Maholnap felépül az egyik óvodában az évszázad homokvára, a szomszédasszony tyúkja kipottyantja a század tojását, felhangzik az évezred dudája, s ha véletlenül megérkeznének az annyit emlegetett marslakók, ha kalapot lengetve ránk köszönne a világbéke, vagy ha látnánk egy zuhanó atombombát, a sok-sok évszázad csodájától már arra sem futná, hogy jól megnézzük, holott soha többet nem látunk már olyat ebben az életben!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok