2013. február 26., 08:262013. február 26., 08:26
A magyarok szószólói különböző eszközökkel – autonómiastatútum, politikai nyilatkozat, utcai tüntetés stb. –, változó intenzitással felvetik az önrendelkezés különböző formáinak igényét, amelyre Bukarestből menetrendszerűen érkezik a nemleges válasz.
A legbosszantóbb ebben a disputában az – amire a székelyzászló-ügy farvizén, egyfajta társított témaként felmelegített vita is rávilágított –, hogy számos román politikus és véleményformáló számára teljesen újszerű követelésnek számít az autonómia forszírozása, amelynek megvalósítására mintha eddig csak titokban, egymás között szervezkedtek volna a magyarok.
Ezzel egy időben ugyanakkor – többnyire persze csak Erdélyben – román oldalon is tetten érhető a regionális identitástudat kidomborításának, a Bukarest-központúság (részleges) felszámolásának igénye. Ilyen hangokat már korábban is hallani lehetett román értelmiségiek részéről, mostanában azonban önkormányzati és parlamenti képviselők is síkra szálltak a helyi autonómia megteremtéséért. Példa erre helyi elöljáróknak a partiumi megyékbe tervezett ipari beruházások elleni lázadása.
Biharban a megyei és számos helyi önkormányzat – nem mellékesen kormánypárti elöljárója – kifogásolta éles hangon nemrég, hogy a Ponta-kormány a megkérdezésük nélkül, a fejük fölött döntött a palagázlelőhelyek feltárási és kitermelési munkálatainak jóváhagyásáról.
Nagybányán ugyanez történt azzal a különbséggel, hogy ott a ciántechnológiás színesfémbányászat tervezett újraindítása borzolja a kedélyeket.
Mindkét régió román elöljárói kihangsúlyozták: Bukarest tartsa tiszteletben a helyi autonómia elvét, és ne döntsön az érintett lakosság életét alapvetően befolyásoló kérdésekről nélküle. Talán nem is kell olyan sok időnek eltelnie, amíg Erdély többségi lakossága is belátja: problémáira csakis helyben születhet az érdekeit szem előtt tartó megoldás. És akkor nem tekinti szitokszónak az autonómiát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok