2013. február 15., 08:572013. február 15., 08:57
Ha például abban a formában nyilvánul meg, hogy valaki élelmiszergyártóként jóval olcsóbb lóhússal „szaporítja fel” az exportra szánt marhahúst, majd abból készít „eredeti” marhahúsos lasagnát a mediterrán konyha gyönyöreire vágyó briteknek, akkor minden, a büntetőjog által erre az esetre megfogalmazott szankciót alkalmazni kell vele szemben, a tetemes pénzbírság kirovásától kezdve akár a gyárbezárásig és a vár fokán történő nyilvános felpofozásig.
Viszont amit Nagy-Britanniában művel a sajtó és a politikum egy része a lóhúsbotrány kirobbanása óta, az már annyira túlhaladja a józan ész határait, mint a marha-ló tandem kreatív, előre megfontolt szándékból történő gasztronómiai házasítása a jóérzését. Jó, ami történt, az disznóság (hogy még egy emberi fogyasztásra alkalmas háziállatot belekeverjünk az ügybe), de azért mégsem ciánkapszulába oltott, sósavban pácolt patkányméreggel nemesítették a jobb sorsra érdemes marhafelsált, és még csak nem is a svéd konyha koronagyémántjával, a surströmminggel, ami egyszerűen és közönségesen rothasztott heringet jelent, és amit néhány bevodkázott skandinávon kívül minden jóérzésű náció emberi fogyasztásra alkalmatlannak tekintene. Hanem lóhússal, ami – bár tény, hogy a történelem során a lovakat zömmel inkább hátasként, illetve igavonóként alkalmazták – az európai gasztronómia szerves részét képezi, még ha kisebb mértékben is, mint a sertés vagy a marha.
Ez viszont a legkevésbé sem zavarja sommás véleménye kialakításában például a világszerte méltán közutálatnak örvendő brit bulvársajtó zászlóshajója, a The Sun újságíróját, aki, mivel az azóta megcáfolt feltételezések szerint a lóhús Romániából származik, máris azzal riogatta olvasóit, hogy Romániában korábban számos igavonó esetében diagsznosztizálták a „ló-AIDS-nek” is nevezett fertőző kevésvérűséget.
Ami amúgy az emberekre nézve nem fertőző, viszont ürügyként használva újabb kitűnő alkalmat szolgáltat arra, hogy a román munkavállalók inváziójától való félelem miatt amúgy is paprikás hangulatban még tovább hergeljék a derék brit alattvalókat a balkáni ország polgárai ellen. Úgyhogy minden részvétünk a lósagnával lóvá tett briteké, de azért e mögül a sajtófelhördülés mögül is alaposan kilóg a lóláb.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.