2013. február 21., 07:322013. február 21., 07:32
Azt sem követtem figyelemmel, amikor a szembenálló politikusok elkezdték egymást piszkálni, ki is a hibás az országszerte megemelt helyi adók és illetékek ügyében, hisz teljesen mindegy is, hogy az egyik vagy a másik miatt fizetek többet. Ez utóbbi, ez igen – ez az én dolgom. Váradon az idén éppen kétszer annyi lakásadót róttak ki, mint eddig éveken át. És ez már nem is egyszerűen dolog, hanem baj. De szerencsére nem rokkantunk bele, ráadásul az egész éves kifizetés kedvezménnyel is járt - tíz százalék mínuszt ígértek, valamivel kevesebbet számoltak, sebaj. Jövőig – remélhetőleg – nem lesz bajunk vele, téma lezárva. De ki tudja, miféle unaloműző kisördög piszkált, hogy elolvassam a költségvetés számait és elámuljak. Elolvastam még egyszer, ugyanazt írták.
Nem értem, hogy is van ez? A tételek között ugyanis szerepel két tetemesnek mondható összeg, amit a városnak vissza kell fizetnie, ezért kénytelen adót emelni. Ha kölcsön, akkor azt persze, hogy vissza kell adnunk, csakhogy milyen kölcsön?! Az illetékesek szerint az utolsó fityingig az utak javítására fordították. Na álljunk meg: milyen utak? Ha városi költségvetés, akkor a városiak – volnának. Csak éppen nem látni belőlük semmit. Vagyis azt láttam többször is, amikor a legnagyobb nyári hőségben, a déli csúcsforgalomban jött rá az útjavítókra a sürgölődés, jó nagy zajt csaptak, a meleget felturbózták, a forgalom a feje tetején…
Eredmény: egyméternyi friss gőzölgő aszfalt. Egy hét múlva a másik oldalon ugyanez. Egy idő után arrébb… és inkább nem is mondom a folt hátán foltot, mindenki el tudja képzelni. És egykettőre az újonnan alakuló lyuk hátán lyukat. Mindez a város szívében, a városháza tőszomszédságában. Ahol székelnek a kölcsönökről és befektetésekről döntő alakok. De lakni egészen máshol laknak: kacsalábon forgó házakkal népesítették be a régi szőlőskerteket. Az pedig, hogy oda eljussanak, nem semmi! A vadonatúj utak szép összegbe kerülnek. Kerüljenek, bánja kánya! Csak ne a mi megnövelt adóinkból – miközben nekünk járdán és úttesten egyre drágábban kell botladoznunk, nyakunk törnünk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok