2013. február 26., 08:242013. február 26., 08:24
Mielőtt valaki azt hinné, hogy az intézmény a megbonthatatlan, egy eltiport szabadságharc és két egymás ellen megvívott világháború által szorosra fűzött orosz–magyar barátság jegyében, ne adj’ isten a kommunista eszmék népszerűsítésére jött volna létre, gyorsan jelzem: erről szó sincs. A belvárosi utca, amelyben található a rendszerváltás előtt az akkori szovjet főváros nevét kapta, ami ráragadt, és ezért kapta a romkocsma is ezt a nevet.
Téved azonban az is, aki szerint az intézmény csak a patakokban folyó vodkáról szólna: koncertek, képzőművészeti kiállítások, színházi előadások, filmvetítések, költői estek és műveltségi vetélkedő, sőt bolhapiac és kézműves-foglalkozások szervezése is szerepel a profiljában. Mindez azonban természetesen mellékes. Egy öntudatos, buzgó szélsőséges soviniszta számára olyan apróságok, mint a kiterjedt kulturális tevékenység, sokadrangúak, ha a gyűlölt közösségen lehet egyet ütni.
Persze ürügyként nem ezt jelölte meg, hanem azt, hogy a szomszédos bérházban levő lakásában zavarja a koncertek hangereje. Ami amúgy legitim megjegyzés – már ha a tulajdonos szerint nem jelezte volna már korábban, hogy semmilyen kompromisszumot nem hajlandó elfogadni, sem a zajcsökkentést, sem az újabb szigetelőfal építését. Neki konkrétan a hely létével van baja. „Meg a neveletlen magyarokkal” – fogalmazott, jelezve, hogy azért mégsem teljesen idegen tőle a kulturált viselkedés. Úgyhogy most egyelőre sikert aratott, a helyet a polgármester egy időre bezáratta, így azután, hogy nemrég az önkormányzat működtette városi művelődési házra is lakat került, idén is sikeresen elhárult a veszély, hogy Nagyvárad nyerje el a legkultúrabarátabb város címet.
Viszont a bezárás ellenére Moszkva szelleme tovább él. Igaz, nem a kulturális központé, hanem a sztálini gyűlölködésé és kirekesztésé, amelyet a PRM tart lelkesen életben. De már ez is valami egy multikulturalizmusát büszkén hirdető városban.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.