2013. február 26., 08:242013. február 26., 08:24
Mielőtt valaki azt hinné, hogy az intézmény a megbonthatatlan, egy eltiport szabadságharc és két egymás ellen megvívott világháború által szorosra fűzött orosz–magyar barátság jegyében, ne adj’ isten a kommunista eszmék népszerűsítésére jött volna létre, gyorsan jelzem: erről szó sincs. A belvárosi utca, amelyben található a rendszerváltás előtt az akkori szovjet főváros nevét kapta, ami ráragadt, és ezért kapta a romkocsma is ezt a nevet.
Téved azonban az is, aki szerint az intézmény csak a patakokban folyó vodkáról szólna: koncertek, képzőművészeti kiállítások, színházi előadások, filmvetítések, költői estek és műveltségi vetélkedő, sőt bolhapiac és kézműves-foglalkozások szervezése is szerepel a profiljában. Mindez azonban természetesen mellékes. Egy öntudatos, buzgó szélsőséges soviniszta számára olyan apróságok, mint a kiterjedt kulturális tevékenység, sokadrangúak, ha a gyűlölt közösségen lehet egyet ütni.
Persze ürügyként nem ezt jelölte meg, hanem azt, hogy a szomszédos bérházban levő lakásában zavarja a koncertek hangereje. Ami amúgy legitim megjegyzés – már ha a tulajdonos szerint nem jelezte volna már korábban, hogy semmilyen kompromisszumot nem hajlandó elfogadni, sem a zajcsökkentést, sem az újabb szigetelőfal építését. Neki konkrétan a hely létével van baja. „Meg a neveletlen magyarokkal” – fogalmazott, jelezve, hogy azért mégsem teljesen idegen tőle a kulturált viselkedés. Úgyhogy most egyelőre sikert aratott, a helyet a polgármester egy időre bezáratta, így azután, hogy nemrég az önkormányzat működtette városi művelődési házra is lakat került, idén is sikeresen elhárult a veszély, hogy Nagyvárad nyerje el a legkultúrabarátabb város címet.
Viszont a bezárás ellenére Moszkva szelleme tovább él. Igaz, nem a kulturális központé, hanem a sztálini gyűlölködésé és kirekesztésé, amelyet a PRM tart lelkesen életben. De már ez is valami egy multikulturalizmusát büszkén hirdető városban.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok