2013. február 19., 07:352013. február 19., 07:35
A címben beharangozott közleményt sajnos elfelejtették a levélhez csatolni, de kíváncsiságomban felmentem az önkormányzat honlapjára, hadd lám, miért is kellett volna egyáltalán nőnie a távhőárnak, hiszen nem emlékszem, hogy mostanában lett volna erről szó.
A közleményt háromszor is elolvastam, és végül – aki ismer, tudja, hogy sosem voltam jó matekből, itt meg mindenféle számsorokat meg százalékokat kellett értelmezni – rátaláltam a titok nyitjára. Nos kérem, arról van szó, hogy a közintézmények és a magáncégek közötti közismert PR-szakadék – tudniillik az, hogy a magáncégek a semmit is nagyszerűen el tudják adni nekünk, a közintézmény pedig legtöbbször a valódi eredményekről is képtelen beszámolni – Váradon tulajdonképpen megszűnt. A valós hír ugyanis nem az, hogy nem nőtt a gigakalória fogyasztói ára, hanem az, hogy nem csökkent.
A váradi hőerőművet működtető, önkormányzati tulajdonban lévő részvénytársaságnak ugyanis sikerült kieszközölnie, hogy csökkenthesse a hőenergia előállítási árát – ehhez egy országos hatóságtól kellett jóváhagyást kérnie, amit meg is kapott. A fogyasztói ár hagyományosan nem éri el a termelőit, mert a számlafizetésbe ilyen-olyan arányban az állam és a város is besegít. Az állami szubvenciót nemrég megvonták, maradt a városi, a kieső összeget pedig jórészt a lakosságra sózták, így tavalyelőtt valóban drágább lett a fűtés Váradon, legalábbis a lakosság számára. Most pedig annak örülhetünk, hogy a kialkudott árcsökkenés miatt a városnak az eddiginél harmadrésszel kisebb összeggel kell hozzájárulnia a lakások fűtéséhez – 30 lej helyett csak hússzal. A távhő olcsóbbá válásának tehát valójában csak az önkormányzat örülhet, mi pedig attól lehetünk boldogok, hogy nem nőnek a számláinkon megjelenő – egyébként amúgy is megterhelő – összegek. Egy szó mint száz, ha a városházi közlemény teljesen őszinte lett volna, a címe nem az lett volna, hogy nem drágul a fűtés, hanem hogy olcsóbb lesz – de nem nekünk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok