2013. február 20., 07:532013. február 20., 07:53
Legutóbb a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője, Szász Jenő tért ki a problémakörre a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának zártkörű ülésén, a kiszivárgott hírek és a reakciók pedig jól példázzák a kilátástalanságot.
Az elhangzottakról ugyanis először kiderült, hogy a résztvevők közül egyeseket felháborított, aztán hogy aki állítólag mondta, nem is úgy mondta, és semmiképpen nem úgy kell érteni. „Én azért vagyok felelős, amit elmondtam, ő pedig azért, amit megértett belőle” – reagált Szász Jenő, miután Márton Árpád RMDSZ-es képviselő felháborodottan közölte a sajtóval, hogy a kutatóintézet vezetője a szórványmagyarság „kontrollált visszavonulását”, az „önkéntes területfeladást” vetette fel a KMKF-en.
Most nem is az a kérdés merül fel bennünk, hogy mi is hangzott el valójában, és hogyan értelmezzük azt, hiszen a lényeg felett megint csak átsiklanánk. A hagyományos alappillérek, a templom és az iskola, no meg a táncház megmentésénél ugyanis ma már sokkal többet kell tenni a szórványban felnövő magyar fiatalokért, családokért nemzeti hovatartozásuk megőrzése érdekében. A még öntudatos, ám maroknyi közösségek perifériáján több ezer talpraesett egyén éldegél, akik közül sokak számára a beolvadás nem egy rémkép, hanem az önmegvalósítás egyik közvetett velejárója. Ezeket a fiatalokat pedig ma már csakis személyre szabott, járható életút felkínálásával lehet a nemzet kebelén tartani – magyarul sok-sok pénzzel. És hát ez itt a kérdés: vagyunk-e olyan erősek, hogy mondjuk, havonta néhány száz lejjel, pár tízezer forinttal vagy egy kövér eurós bankóval támogassuk azt, aki cserében vállalja, hogy a gyermekét itthon az első osztálytól az érettségiig biztosan magyar iskolába járatja, miközben munkát adunk legalább az egyik fiatal szülőnek? Nem, ez lehetetlen. Így hát várjuk a további tanulmányokat, cselekvési terveket, nyilatkozatokat.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.