2013. február 18., 08:332013. február 18., 08:33
Arra még figyeltem, hogy csakis szállodában lakhatnak, mert ott van, aki beveti az ágyukat… Innen aztán tovább már nem érdekeltek a magasröptű érveik, ennyi elég volt. Ez igen, úgy látszik, a francia forradalom hiába leckéztette meg az arisztokráciát, most virul, mint még soha. Nálunk legalábbis. Hogy kell valaki, aki felrázza a párnát, kisimítja a lepedőt, elrendezi a paplant – ilyesmit legföljebb azok a kecskék mondanak, akiknek (igen, akik és nem amik!) a népi bölcsesség érdekeseket mond a vakarósságáról.
Egyébként is veszélyes a szállodai szobalányok természetrajza: hogy megjárta a jobb sorsra érdemes, de immár holtvágányra húzott pénzügyi mogul, aki – ha jól tudom – a sajtóból értesült arról, hogy megerőszakolta a termetes, díjbirkózónak sem akármilyen, középkorú hölgyeményt. Igaz, hogy a Dâmboviţa partján egy ilyen hír semmiféle visszhangot nem keltene, emberek vagyunk, intéznék el egy legyintéssel. Na de, ha megvan a frissen elrendezett fekhely, akkor miért is akarnának naponta az ország másik végébe ingázni – repülővel?! Alig akarták elfogadni, hogy csak egyszer egy héten… Amikor ezeket a hajmeresztő költségtérítéseket hallottam, akkor előbb az jutott eszembe, hogy Franciaországban egy képviselőnek körülbelül annyi a jövedelme, mint egy középiskolai tanárnak, és csak az nyomul a törvényhozásba, akinek meggyőződése, hogy ha valaki, akkor ő igazán képviselőnek termett. S ha tanár, akkor már elkerülhetetlen volt a képzettársítás a hajdani latinóráinkkal, amikor megtudtuk, hogy a miniszter szó, csakúgy, mint a katolikus misék ministránsai segédet, szolgát jelent. És elkezdtem magamban sopánkodni amiatt, hogy szép csendben elsorvasztották a latin tanítását az iskolákban, feltehetőleg azért, nehogy valaki megtudja, mit is jelentett az ókor homályba vesző idejében a közügyeknek a szolgálata. Amikor egy szenátor még képes volt elkészíteni a fekhelyét, mert tudta, hogy ki mint veti ágyát… És ő nem akarta, hogy mardossa a lelkiismeret, álmatlanul hánykolódjék, amiért a nép pénzén… De hát hol volt még akkoriban repülőgép, legföljebb szelek szárnyán röpködhettek volna. Ahogy a mostaniak teszik – jó erősen megkapaszkodva a költségvetési számok sörényébe, s aztán uccu neki, vesd el magad!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok