• Vélemény

Számos sajtóorgánum sok nyomdafestéket elhasznált már a hírhedt bihari RMDSZ-szervezet viselt dolgainak nyilvánosság elé tárására.

Épp csak föllélegezhettek a román polgárok, miután sikerült megmenteni a nemzeti eledelnek minõsülõ miccset, Giurgiu lakói máris újabb gasztronómiai katasztrófával kénytelenek szembenézni.

Szívszorító eredményt mutat a kilencedik osztályos helyek számítógépes elosztása után országos végeredmény.

Minden jel arra utal, hogy egy kis buksisimogatásra érkezett Christine Lagarde IMF-vezérigazgató, a román hatóságok ugyanis az elmúlt 23 évben biztosan nem hallottak még ennyi dicsérõ szót külföldi illetékesektõl.

Nehogy halálra unják magukat a hosszú, forró nyárban a szerencsétlen állami költségvetésbõl bérezett páriák, bedobott nekik a kormányfõ egy olyan koncot, amin elrágódhatnak akár az elsõ hóig.

Van olyan utazó, akinek már nem is számít, hogy az észak-erdélyi autópálya lassan tízéves rémtörténete az új évezred egyik legnagyobb melléfogása, vagy inkább egy nemzetközi spekulánsbrigád bombaüzlete.

Igazán magyarosra sikeredett a reakció az EMNP bejelentésére, miszerint július 20-ra a lehető legtöbb erdélyi és partiumi településen szervez rövid tüntetést a román kormány régiósítási elképzelései ellen.

Elnézést kérek, amiért kiforgattam egy kicsit a hagyományos mesekezdõ fordulatot, és a múlt idõbõl jövõt faragtam, de az én mesém nem a múltban, hanem a jövõben játszódik majd.

Ahhoz képest, hogy Victor Ponta miniszterelnök szerdán azzal dicsekedett, hogy Románia a térség azon kevés országa közé tartozik, ahol helyreállt a gazdasági stabilitás, számos ágazat helyzete cáfolja ezt a kijelentést.

Ez már a vég: odajutottunk, hogy Romániában már a korrupció sem mûködik rendesen. Pedig ha volt valami, ami a legkilátástalanabb helyzetben, a legborzasztóbb gazdasági és társadalmi viszonyok közepette is elsõrangúan üzemelt, az a korrupció intézménye.

Amíg egy magyar állami kitüntetés büntetést ér, amíg a román nyelv kötelezõ ismerete egyenlõ a magyar betiltásával, addig mesebeszéd, hogy a bukaresti hatalom képviselõi nem azon dolgoznak, hogy ellehetetlenítsék egy közösség elõrelépési törekvéseit.

Megint rossz utakon jár a romániai magyar politikum, mert a körvonalazódó baj összefogás helyett újabb széthúzásra ingerli a főszereplőket.

Június elején nyakon kapott a Nagykutya, és nem eresztett. Tépett, marcangolt, mi meg izzadtunk, vedeltük a vizet, árasztottuk magunkra a zuhanyt, de majdnem hiába.

Aligha van a világon olyan sportszervezet, amely sikerként könyvelné el, hogy 11 nappal az általa szervezett, egész szezont átölelő bajnokság kezdete előtt sikeresen lebonyolítja annak sorsolását.

Se kiköpni, se lenyelni nem tudja egyelőre a világ azt, ami Egyiptomban zajlik. A népfelkelésnek, amely Hoszni Mubarak elnököt elsöpörte, néhány naiv nyugati „arab tavaszt" kiáltva tapsikolt.

Ha az autóversenyt száguldó cirkusznak becézik, akkor a honi záróvizsgákat nevezzük araszoló cirkusznak, mivel pár éve nincs cirkusz nélkül se képességvizsga, se érettségi.

Biztosan fellélegeztek a bukaresti illetékesek annak nyomán, hogy mégsem csökkent húszmillió fő alá Románia lakossága.

Újra nagy húzással állt elő az uniós fórumok egyik legnépszerűtlenebbike. A Tavares-jelentés megszavazásával az Európai Parlament ugyanis egyfajta exlexhelyzetet hozott létre.