Június elején nyakon kapott a Nagykutya, és nem eresztett. Tépett, marcangolt, mi meg izzadtunk, vedeltük a vizet, árasztottuk magunkra a zuhanyt, de majdnem hiába.
2013. július 10., 09:532013. július 10., 09:53
Úgy látszik, öregszik őkutyasága, mert álmatlansága miatt sokkal hamarabb lendült támadásba, mint az egy illemtudó vérebtől elvárható volna. A Révai Nagy Lexikonban száz évvel ezelőtt írt kánikula szócikkében ugyanis az olvasható, hogy a latin dies caniculares köznevesítése, mivel az északi félteke legforróbb időszaka a Nagykutya csillagzat jegyében körülbelül egy hónapig tart, Magdolnától (július 22.) Bertalanig (augusztus 24.). De hol volt még Magdolna, Bertalanról nem is beszélve?
Arra nem gondoltam, hogy a Révai szerkesztői tévedtek volna egy hónapot, említett lexikon lévén a világ néhány leghitelesebb kézikönyvének egyike. Marad az eredeti feltevésem, hogy a Nagykutya nem fért most a bőrébe és támadott. Hiába, nemcsak az esendő-halandó embereknek kell felkészülniük az idő múlására és a vele járó változásokra, de az állítólag halhatatlan csillagoknak is. Mintha nem lett volna elég, hogy a május végén befűtött kályha mellett azon kellett tanakodnunk, vajon van-e jogunk bárkaácsolásba fogni, mivel külön nekünk senki nem szólt arról, hogy munkára fel.
Aztán úgy döntöttünk, nekilátunk, mert ennek az esőnek a fele se tréfa, meg aztán miért éppen nekünk szóljanak külön az illetékesek, amikor van elég bennfentes kliensük, akikről gondoskodniuk kell. És megegyeztünk, hogy még adunk az esőnek néhány napnyi esélyt tevékenysége beszüntetésére, s ha nem, nekilátunk a bárkának. Úgy látszik, hozzánk hasonlóan mások is bosszút esküdtek az esőzések ellen, úgyhogy inkább megjuhászodott és elállt. De rögtön utána már ugrott is a Nagykutya, és nem eresztett. Jött a sok jó tanács, hogy kalap, napszemüveg, különböző faktorú fényvédő krémek, vizespalackok... végelgyengülés.
Végre aztán megjött a felmentő ágyúnaszád: égszakadás, földindulás, egy nap alatt évszakváltás, s bár befűteni ezúttal nem kellett, de ismét foglalkoztunk a bárkával. Hirtelen elállt a zuhé, elfogadható lett a hőmérséklet, de közeledik a Magdolna-nap. Mi vár ránk megint? Bárka a sutban, Bertalanig nem kell rá gondolnunk. S bár senki nem kérdezett, nem tétlenkedem, és javasolnám: cseréljük le a Magda-napot a Gizellával, hogy legalább örülhessünk jövőre, ha május elején egy fagyos szent helyett nem fog nyakon kapni a fránya Nagykutya.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!