Elnézést kérek, amiért kiforgattam egy kicsit a hagyományos mesekezdõ fordulatot, és a múlt idõbõl jövõt faragtam, de az én mesém nem a múltban, hanem a jövõben játszódik majd.
2013. július 14., 22:012013. július 14., 22:01
És máris egy újabb helyesbítés: tulajdonképpen nem az én mesémrõl lesz szó, hanem a munkaügyért felelõs miniszter asszonyéról. Olyasmit jelentett be az egyébként kiegyensúlyozott és tiszteletre méltó hölgy, amit manapság már legföljebb az óvodai kiscsoportban lehetne sikerrel eladni. Na de ne cifrázzam tovább a bevezetést, lássuk a „bombahírt\": megérkeztek a fiatalok alkalmazását lehetõvé tevõ EU-s elõírások, úgyhogy 2014-tõl lehetõvé válik, hogy egyre több ifjú lépjen a munka mezejére.
Már elkezdtem volna ugrálni, és hipp, hipp, hurrát kiabálni, de még idõben lenyugtattam magam, hogy inkább figyeljem a bejelentés szövegét, ujjongani bõven ráérek majd jövõig. És jól tettem ezt az önfenyítést, mert az igazi mese ezek után következett: a nagyok elõírásainak teljesítése végett továbbképzõ tanfolyamokat fognak szervezni, kiképeznek olyan okosakat, akik majd tovább tudják adni azt, amit az õ fejükbe betápláltak (beöntöttek?), és természetesen éberen vigyázva körbetekintenek majd a hazai munkaprérin is, hogy felfedezzék a fiatalok számára legalkalmasabb, eddig parlagon hevertetett munkahelyeket.
Meglegyintett egy olyan halvány érzés, hogy mielõbb döntsem el: ez a miniszteri szöveg a népmesékbõl, Andersentõl, avagy a Grimm testvérektõl elcsórt textus-e, de megint lebírta híres belsõ kisördögömet a józanész és azt mondtam, hogy plágiumról szó sincs. Legföljebb a munka fõhivatalában még nem hallották, hogy létezik egy aránylag régi, jó néhány évezredes, iskolának nevezett intézmény, nálunk is van belõle elegendõ, vannak elméleti és szakirányú középiskolák, sõt egyetemek is, állami, illetve magánkínálatban. Ezeken a helyeken a legkülönbözõbb területek számára képeznek embereket, piac legyen a talpán, hogy mindenkit felszippantson.
Eddig arról beszéltek, hogy azért vándorol el az életerõs, ifjú munkaerõ, merthogy válság meg ilyesmik, de úgy látszik, csak nem néztek körbe elég éberen, és hagyták parlagon heverni a jobbnál jobb állásokat. Természetesen az EU elõírásaira várva – értettem meg végre én is. Úgyhogy megnyugodhatok, és velem együtt mindazok, akik netán aggódtak volna az ifjak sorsa miatt. Egy fél évet kell várni, hogy minden beinduljon, aztán akár a mesében: egyszer lesz, hol nem lesz!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!