Minden jel arra utal, hogy egy kis buksisimogatásra érkezett Bukarestbe Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója, a romániai hatóságok ugyanis az elmúlt huszonhárom évben egészen biztosan nem hallottak még ennyi dicsérõ szót külföldi illetékesektõl.
2013. július 16., 21:182013. július 16., 21:18
2013. július 17., 19:112013. július 17., 19:11
Minden szép, minden jó, az ország és annak vezetõi fantasztikusan teljesítenek, az irány jó – halmozta egymásra a bókokat az IMF-vezér, a helyi nagyemberek pedig elégedetten bólogattak, s hûséges kutyaként farkcsóválva kuncsorogtak egy újabb készenlétihitel-megállapodásért.
Hogy miért is kell az újabb hitel, amikor most éppen a 2009-es megállapodás törlesztését nyögjük, s bár a 2011-esbõl egyetlen centet sem hívott le a kormány, ott is jókora kamatköltségekkel kell számolnunk? Azért, mondják az illetékesek, hogy az ország továbbra is hiteles legyen. S minek a hitelesség? Azért, hogy a kormány a továbbiakban is kedvezõ feltételek mellett juthasson hitelhez a külföldi piacokon. Ördögi kör, a lényeg pedig az, hogy fizetünk egy kölcsönért, amit csak letétben tartunk, hogy máshonnan olcsóbban jussunk pénzhez. Mert azt már senki sem állítja, hogy épp olyan jól állnánk, hogy ne lenne szükség hitelre.
Az IMF-nek pedig természetesen ez annyira megéri, hogy egyenesen a vezérigazgatót küldi a román fõvárosba hûséges ebeket simogatni, s ígérni, lesz újabb hitel. Példát statuálni más országoknak, hogy csakis az IMF hathatós támogatásával húz a növekedés motorja, pöfög a mozdony, dübörög a gazdaság.
A feltételek teljesítése pedig már csak másodlagos, Lagarde még csak meg sem kérdõjelezi, hogy vajon a CFR teherszállító részlegének a privatizációja miért késik tovább, amikor már rég le kellett volna azt zárni. Nem támaszt újabb feltételt, a legtöbb az, hogy ismételgeti a két évtizedes sláger refrénjét a reformok folytatásának fontosságáról. Neki ugyanis csak az számít, hogy hitel legyen. Az pedig, hogy ki és milyen áron fizeti ezt meg, úgy tûnik, sem õt, sem a kormányt nem érdekli.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!