Se kiköpni, se lenyelni nem tudja egyelőre a világ azt, ami Egyiptomban zajlik. A néhány évvel ezelőtti népfelkelésnek, amely az 1981 óta hatalmon levő Hoszni Mubarak elnököt elsöpörte, néhány naiv nyugati „arab tavaszt" kiáltva tapsikolt, fölöttébb örvendezve, hogy immár az „elmaradott" harmadik világbeli népek is megértek a modern, nyugati értelemben vett demokráciára.
2013. július 07., 22:162013. július 07., 22:16
Nos ami azóta történik a Nílus menti arab országban, a legkevésbé sem igazolja ezt az elképzelést. A hadsereg által levezényelt „forradalom\" után megrendezett választásokon győztes Mohamed Murszi elnököt a véres utcai tüntetések után most ismét csak a hadsereg távolította el a hatalomból.
Mindezen több okból sincs miért csodálkozni. Igaz ugyan, hogy Murszi elvileg szabad választások nyomán került hatalomra, de az általa képviselt Muzulmán Testvériség politikájából az ország lakóinak mintegy fele nem kér. Elég annyit elmondani az 1928-ban alapított szervezetről, hogy jelmondata: „A Korán a mi alkotmányunk.\" Vagyis iszlamista, a Koránon alapuló vallási jogrendszer, a saría bevezetése az egyik legfőbb célja. Ebből pedig egyáltalán nem kérnek azok, akik világi államként szeretnék megtartani Egyiptomot.
A világi állam legfőbb őre pedig mindig is a hadsereg volt. Már 1952-ben is a Szabad Tisztek Bizottsága döntötte meg az angolbarát Faruk király uralmát, és azóta is a magas rangú katonatisztek közül került ki az összes elnök. A hadsereg tehát tulajdonképpen mindig hatalmon volt, és amíg az aktuális elnök az ő érdekeit szolgálta – és ez így volt, hiszen a katonák közül került ki –, nem is volt gond. Most azonban mind az egyiptomiak világi államot óhajtó fele, mind a hadsereg érdekei összetalálkoztak abban, hogy az ország helyzetét normalizálni nem tudó, de iszlamista politikát képviselő Murszinak mennie kell. A katonatisztek tehát a Murszi-ellenes tüntetéseket meglovagolva léptek, és – vélhetően csak átmenetileg – ismét ők irányítják az országot. A jövő ugyanakkor bizonytalan. Ugyanis a Muzulmán Testvériség is széles tömegbázissal rendelkezik, amely sérelmezi, hogy elnökét egyszerűen leléptették. Nem kis bölcsesség és erőfeszítés kell a polgárháború elkerüléséhez.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!