Újra nagy húzással állt elő az uniós fórumok egyik legnépszerűtlenebbike. A Tavares-jelentés megszavazásával az Európai Parlament ugyanis egyfajta exlexhelyzetet hozott létre.
2013. július 03., 21:422013. július 03., 21:42
Az EU alapértékeinek magyarországi érvényesülését felügyelni hivatott különbizottság létrehozásának jogi alapjaiért hosszasan és hiábavalóan lehetne ásni a különböző paragrafusokban. Ha egy uniós testület nem riad vissza attól, hogy épp az európai szerződés cikkelyei közötti manőverezéssel próbáljon keretet teremteni a gazdasági gyarmatosítás elleni harcban eredményeket felmutató ország megleckéztetésére, akkor az önmagában megkérdőjelezi azokat a bizonyos alapértékeket.
Magyarország a maga útját járja, a részeredmények tanúsága szerint kevés tévelygéssel, és bár az elmúlt évtizedek „sikermódszerei\" lenullázásának bizonyára akadnak áldozatai, a többség változatlanul fennálló támogatása, a magyar „franchise\" egyre több európai országban való alkalmazása beszédesen érvel. Az egyre áthatóbban bűzlő világ várvédői számára ez a „retorika\" azonban kínaiul hangzik. Mint ahogy az ötvenhatos magyar szabadságrobbanásra való orbáni hivatkozás is csak halvány, tankönyvízű emlékeket ébresztett az európai szociálliberális táborban, amely ebből mindössze az EU-nak az egykori Szovjetunióval való egybemosása szánalmas gondolatát képezte le. És kérte is ki magának meglehetősen hisztérikus módon.
A Tavares-jelentés strasbourgi kitárgyalása, illetve botrányos elfogadása legalább három dologra azért mégiscsak jó lehet. Egyrészt a saját, testreszabott felélesztési módszereiket mostanában formálgató országok számára is egyértelművé válhat, micsoda veszélyeket rejteget az uniós úton való nyájba terelgetés. A finanszírozási korlátozásokat maga után nem vonó, hangulatkeltésre annál inkább alkalmas büntetés nyomán viszont érdekes lesz megfigyelni a pénzpiacok reagálását a szellemek huhogására. Nem utolsósorban pedig Brüsszel magyar janicsárjai sok „tévelygő\" magyar választópolgárt segíthetnek közelebb a döntéshozatalhoz. Mert afelől ne legyenek kétségeink, hogy Tavares után is van élet. Szabadon.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
szóljon hozzá!