Megint rossz utakon jár a romániai magyar politikum, mert a körvonalazódó baj összefogás helyett újabb széthúzásra ingerli a főszereplőket.
2013. július 10., 09:552013. július 10., 09:55
Bizonyos, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács – a készülő közigazgatási átszervezés elleni – tüntetésének időpontja sokakat meglepett. Nem tudom, mi a logikája és főleg a várható eredménye uborkaérés és szénacsinálás, nem kevésbé nyári szabadságolások idején utcára szólítani az embereket. Másfél évtizeddel korábbi székelyföldi prefektustüntetések tapasztalata mondatja velem: nem sok.
Ám, ha a kezdeményezők úgy gondolják: július 20-a legyen csak az első lépés, aztán jöhet a többi, akkor üsse kő, egyszer csak el kell kezdeni. (Ha 1848. március idusán Petőfiék tekintettel lettek volna a morc időjárási körülményekre, ki tudja...) Innentől kezdve az RMDSZ-nek a július 20-ára időzített kezdéssel kapcsolatos álláspontja is különutas. Emlékezzünk csak: csúcsvezetői, illetve intézményi szinten az RMDSZ a március 10-ei marosvásárhelyi autonómiatüntetésről/-ből is kimaradt.
Tehát: a romániai politikum és a sajtó megint romániai magyar radikálisok és néhány ezer hívük akciójaként kezelte (le) az eseményt, hadd tegyem hozzá: az ő szemszögükből teljes joggal és logikával. S mindamellett, hogy akkori „húzásával\" a szövetség vezetése további sok ezreket tartott távol egy amúgy is figyelemre méltó, mérföldkőként és hivatkozási alapként számon tartható megmozdulástól, egyszersmind a figyelmet is elterelte a tüntetés lényegéről.
Márpedig nem a magyar–magyar szembenállásra kell irányítani akarva-akaratlanul a romániai többség és a nemzetközi tényezők – a politikum, a sajtó és a közvélemény – figyelmét, hanem a lényegre, ez esetben arra a valós veszélyre, amely a Székelyföldet és a romániai magyar autonómiatörekvéseket fenyegeti. Mert bárki bármilyen úton jár, ne tévessze szem elől, hogy az eddig nyilvánosságra került közigazgatási átszervezési tervek minden változata szembemegy az erdélyi, ezen belül a székelyföldi magyarság akaratával, és a székelyföldi magyar tömb szétrobbantását tűzi ki céljául. Ezt nem látni, s ellene nem lépni: bűn. A külön utak, bárki bármilyen megfontolásból jár azokon, mindig egyazon célba vezetnek: csődbe.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!