Szívszorító eredményt mutat a kilencedik osztályos helyek számítógépes elosztása után országos végeredmény.
2013. július 17., 21:022013. július 17., 21:02
Több száz magyar helyre nem akadt jelentkezõ, ami elsõsorban a szórványban zajló magyar nyelvû oktatást sodorhatja a szakadék szélére, de Székelyföldön is középiskolai magyar tannyelvû osztályok szûnhetnek meg az intézkedés mindenféle járulékos következményével.
Miután elsõsorban a szakközépiskolákat kerülték el fiataljaink, újra óhatatlan elõtérbe kerül a kétkezi mesterségekkel szembeni viszolygás ügye. Fiam, ha nem tanulsz, az építészetiben-gépészetiben-pincériskolában végzed! – ugyan kit nem fenyegettek ily módon diákkorának kritikusabb pillanataiban? És nemcsak az õsködbe veszett kommunista korszakban volt ez így, az idei elosztások is igazolják, hogy az iskolapreferenciák sorrendjében legfeljebb az 5–6., pusztán elméleti helyen bukkan fel valamilyen mesterség oktatását kínáló iskola neve.
Múltból fakadó, de ma is élõ tévképzetekkel hadakozunk. Gyermekeinket csak legvégsõ esetben engedjük „alja\" helyre, miközben napnál világosabb, hogy a rangosabb tanintézményekbõl kiözönlõ friss humán értelmiségiek többsége is jelentõs elhelyezkedési gondokkal küszködik. Miközben a befektetõk egyik elsõ kérdése arra vonatkozik, hogy milyen szakképzettségû munkaerõ található a kiszemelt térségben. Bár az új tanügyi törvény rehabilitálja némiképp a szakoktatást, a tudati átalakulás valószínûleg még hosszú idõt vesz igénybe. Idõközben „elkoptak\" ugyanis a szakoktatók, a mûszaki értelmiséget felszippantják a termelõ iparágak, miután a tanügyi fizetés egyelõre nem versenyezhet a gépgyártóipari bérviszonyokkal.
A gyermekemnek jobb élete legyen, mint nekem, hangzik ilyenkor az alapvetõen aligha kifogásolható szülõi indoklás, és e nézet várhatóan egészen addig áll a lábán, míg a munkaerõ-piaci aránytalanságok el nem érik a kritikus tömeget. Pedig a kétkezi mesterségekhez való viszonyulásunk fokozatosan a magyar nyelvû oktatás kulcskérdésévé válik. És ez már sokkal több annál, hogy generációk egész sora bizonyul pehelysúlyúnak a háztartásban felbukkanó apró javítanivalókkal szemben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!