Ez már a vég: odajutottunk, hogy Romániában már a korrupció sem mûködik rendesen. Pedig ha volt valami, ami még a legkilátástalanabb helyzetben, a legborzasztóbb gazdasági és társadalmi viszonyok közepette is elsõrangúan üzemelt, az a korrupció intézménye.
2013. július 11., 20:522013. július 11., 20:52
2013. július 11., 20:552013. július 11., 20:55
Ha soha semmiben sem lehetett megbízni, a korrupcióban, illetve az illetékesek korrupcióra való hajlandóságában mindig. Ha bármilyen ügyintézésrõl volt szó, csak meg kellett keresni a kiskapukat, illetve mozgósítani kellett a család valutakészletét, és az egyéb, a törvényesség határain belül mozgó módszerekkel elintézhetetlen ügy máris sínen volt.
Nagyon kis túlzással úgy is fogalmazhatunk, hogy amint például Monaco kaszinó-nagyhatalom, úgy Románia a korrupció fellegvára volt. Hiszen csak találomra kellett a hatóságoknak rábökniük például egy határátkelõre vagy egy vasúti vonalszakaszra, máris százasával buktak le a korrupció gyakorlatát fõállásban ûzõ vámtisztek, illetve kalauzok, akik viszonylag jutányos díjszabást alkalmazva könnyítették meg embertársaik életét (na és persze zsebét) annak fejében, hogy szemet hunyjanak a kisebb-nagyobb stiklik fölött.
Mostanra azonban valami megroppant. A vészcsengõt az érettségi botrányok szólaltatták meg. Az történt ugyanis, hogy több fölháborodott diák és szülõ is följelentést tett a rendõrségen, miszerint az illetékes iskolaigazgatóval, illetve felügyelõ tanárral megállapodtak ugyan, hogy elintézik az átmenõjegyet a csemetének, és õk becsületesen ki is fizették a vesztegetési pénzt, a diák azonban mégis megbukott az érettségin.
Ez pedig már tényleg egyenértékû az apokalipszis trombitáinak harsogásával. Ha Romániában már a korrupció sem mûködik olajozottan, akkor tényleg nagyon nagy a baj. Pedig jellemzõ az ezzel kapcsolatos hozzáállásra, hogy a sértett felek ugyanolyan szolgáltatásnak tekintik a befolyással üzérkedést, mint bármi más, legális tevékenységet, és ha a másik fél nem végezte el az elõre rögzítettek szerint a feladatát, akkor a rendõrséghez fordulnak. Még jó, hogy a fogyasztóvédelmet nem értesítették.
Persze azt is mondhatjuk, hogy tulajdonképpen csak igazság tétetett. Hiszen akinek az intelligenciájából csak annyira futja, hogy a legnagyobb komolysággal saját magát is feljelentse egy balul elsült megvesztegetési ügy miatt, az egy kicsit még várjon az éretté válással. Mondjuk egy-két évtizedet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!