Nehogy halálra unják magukat a hosszú, forró nyárban a szerencsétlen állami költségvetésbõl bérezett páriák, bedobott nekik a kormányfõ egy olyan koncot, amin elrágódhatnak akár az elsõ hóig: a kormány komoly megfontolás tárgyává teszi a teljesítményfüggõ fizetési kategóriák bevezetését.
2013. július 16., 21:142013. július 16., 21:14
Nesze neked köztisztviselés, lesz itt nemulass! Mert az alapelv, a teljesítmény figyelembevétele önmagában nem rossz. Sõt! Csakhogy... Ki, mikor, kinek, miért, mibõl, mennyi teljesítményt fog megállapítani? Na ez lesz a káoszok káosza, olyan érték a sok egyéb zûrzavar között, mint a Koh-i-Noor gyémánt a drágakövek sorában.
Van ugyanis néhány olyan kérdés, amire képtelen vagyok választ találni. Kezdeném például az orvosokkal. Tegyük fel, hogy egy szívsebésznek két héten át egyetlen páciens sem kerül a szikéje alá, mivel a kardiológus sikeresen gyógyítgatja a betegeit, de olyanok is vannak, akik el sem jutnak hozzá, mivel a háziorvos nem valami ultradrága csodaszert ír fel, ami ugyan nem biztos, hogy gyógyít, de az õ gyógyszerkeretének semmiképpen sem árt, hanem olcsóbb, de (talán) hatékonyabb pirulákat. S akkor ez esetben kinek a teljesítménye lesz gyenge? A világhírû szívsebész netán nem is kap majd fizetést arra az egész hónapra, ha senki sem siet megmûttetni a ketyegõjét?!
Vagy a tanár: az lesz-e a teljesítmény, ha az egész osztály – némi elnézéssel, szülõi közbenjárásra tízessel végez majd, vagy ha az igényességét bizonyítandó mindenkit megbuktat az a teljesítményfüggõ tanerõ? A hivatalnoknak akkor lesz-e nagyobb a fizetése, ha néhány perc alatt elintézi az ügyfél dolgait, avagy sétáltatja még jó pár kolléga ablaka elõtt, visszahívja néhányszor, végül pedig azt mondja, hogy ilyen ügy nem is létezik, vagy ha netán mégis, akkor a megoldás csakis virtuális lehet?!
És miközben ezekre a kérdésekre adandó válaszokon töprengtem, beugrott, mennyire jó is, hogy az alkotómûvészek nem az állami költségvetésen élõsködnek. Mert ki tudja, talán a Jókai Mórhoz hasonló nagyprózatermelõket nemhogy megfizetnék, de súlyosan büntetnék, hogy annyi idõre lefoglalják az egyszerû olvasó idejét-türelmét. A festõk sorsára már nem is merek gondolni: sokszorosan számítanák fel nekik az elhasznált vásznat, a sok-sok festéket, rámák aranyozását. S a zeneszerzõk? Jogutódjaik holtig nem szabadulnának az összlakosság fülgyógyításának fizetésétõl, beleértve persze az abszolút hallással születetteket is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!