1989. december 24. Egy szenteste, amelyre mindenki úgy emlékszik vissza, mintha nem húsz éve, hanem tegnap lett volna. A Krónika erdélyi és partiumi értelmiségieket, a közélet akkori és mai meghatározó szereplőit kérdezte arról, hogyan emlékeznek vissza arra a karácsonyra, amely a legszebb ajándékot, a szabadságot hozta el.
"Nem nekem való a politizálás, mert mindenképpen szeretem betartani, amit ígérek, de ez nálunk nem divatos viselkedés. Az is nagyon zavar, hogy a románok máig nem tartották be az egyesüléskor az erdélyi magyaroknak tett ígéretüket. Pedig semmiféle nagy egyesülés nem következett volna be, ha nem egyeznek bele a magyarok. Bár akkor is kevesebben voltak Erdélyben, mint a románok, a hatalom az ő kezükben volt."
Mátyás király ausztriai hadjárata, azaz 1485 óta mi, magyarok nemigen tudunk igazi katonai sikert felmutatni – hangzik a búsmagyar közhely, és meg kell adni, az állítással nehéz vitatkozni, hiszen 1526 óta az egyik oldalon egy elveszített honvédő háborút, néhány levert forradalmat és két elvesztett világháborút – ennek nyomán pedig az ország kétharmadának idegen kézre jutását -, a másikon viszont legfeljebb néhány győztes csatát tudunk felsorolni.
Egy nagyon erős, mocskos elnökválasztási kampány után az eredményeket látva egyértelmű, hogy a Markó Béláék által támogatott Mircea Geoană majdnem minden erdélyi megyében csúfos vereséget szenvedett, és Traian Băsescu nagyjából 37–63 százalékos arányban győzött.
Még jóformán el sem ült a Noua Dreaptă megalázó sepsiszentgyörgyi erőfitogtatása. Még hallani véljük a bárdolatlan és tudatlan fiatalemberek durva hangját a történelmi székely város főterén. Hogy ez itt román föld, mintha ezt nem tudnánk. Mintha nem hallottuk volna már ezt több ezerszer. Azt is tudjuk, ha valaki nem biztos valamiben, akkor azt a dolgot unalomig ismételgeti, hogy meggyőzze önmagát és másokat is az igazáról.
Az RMDSZ félelmében kormányra fog lépni a Demokrata-Liberális Párttal (PDL). A Székelyföldről, ahol Traian Băsescu egyértelmű győzelmet aratott, felemelkedik Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt vezetője, akinek fejét Románia elnöke és Orbán Viktor, Magyarország következő kormányfője – egyben a legbefolyásosabb politikus a székelyek között – simogatja.
"A pozitív tapasztalatok megosztása, a tüneteknek a szorongástól való leválasztása felmérhetetlenül fontos. Azóta csaknem 40 év telt el, és egyesek még mindig nehezen fogják fel ennek a jelentőségét, a beteg öngyógyítási folyamatának fontosságát. Mi, orvosok nem vagyunk istenek."
Václav Havel világpolitikai szerepalakítása már disszidensként megkezdődött. Amire, húsz évvel ezelőtt, igazán feljött a csillaga, ő már régen az értelmiségi ellenállás, sőt proteszt kelet-európai szimbóluma volt. Államelnöki világjárásáról csemegéztünk egyet-mást, de az apró, színes epizódoknál sokkal fontosabb személyes részvétele a Varsói Szerződés feloszlatásában, majd Kelet-Közép-Európa beléptetésében először a NATO katonai-védelmi...
A bipoláris világ megszűntével, a közép- és kelet-európai országok 1989/90-es rendszerváltozásával és a Szovjetunió szétesésével megszűnt a korábbi külső fenyegetettség és – bár sokan jósolták – mégsem omlott össze az akkor már 12 tagországgal működő integráció.
Testvérem Krisztusban, nem jól csinálod. Láttalak a kolozsvári Szent Mihály-templomban, az oltár előtt, kicsit a hidegtől, kicsit a félelemtől is vacogva. Bent sem volt fűtés – ez a kegyhelyünk is elsősorban a lelkek melengetésére való –, odakint sem volt túl nagy meleg, lévén december elseje, legfeljebb a hangulat volt egyre forróbb.
"Nehéz lenne megmondani, mitől jó egy karikatúra, mert ahány karikaturista, annyi stílus. Én aprólékosan rajzolok, kidolgozom a részleteket, más néhány vonással érzékelteti ugyanazt... Azonban a legfontosabb, hogy mindig legyen mondanivalója a karikaturistának, és azt a grafikai eszköztárával úgy tálalja, hogy az olvasó lehetőleg ne a képaláírásból tudja meg, miről is szól a rajz."
Jelen írás első része azzal a gondolattal fejeződött be a Szempont múlt heti számában, (de a Krónika honlapjáról, on-line kiadásáról is lehívható), hogy a leghíresebb színészek változatos szerepeikben is önmagukat alakítják. Nyilvánvaló, hogy ez csak a legtehetségesebb gazdag, színes, művelt, életvidám, mondhatni bohém, ugyanakkor következetesen céltudatos, nagy munkabírású személyiségek kiváltsága. Václav Havel, ez az ízig-vérig színházi ember...
Nem győzök csodálkozni azokon a fanatikus emlékezőkön, akik videokazettára, DVD-lemezre, hosszú celluloidszalagokra és fényképpapírra rögzítik életük minden fontosabb (-nak hitt) eseményét.
Bő egy év kellett hozzá, hogy a hét elején szerb parlament is jóváhagyja a vajdasági alaptörvényt, amelyet várhatóan december közepén hirdet ki az újvidéki tartományi képviselőház.
Becslések szerint a bukaresti kommunista rezsim több mint egymilliárd dollárt zsebelt be az egykori Nyugat-Németországtól a romániai szász és sváb kisebbség kiárusításáért. A román hatóságok a rendszerváltás után húsz évvel sem hozták nyilvánosságra az erről szóló dokumentumokat, mivel feltételezések szerint az egykori emberkereskedelemben érintett politikusok egy része ma is aktív szerepet tölt be a közéletben.
"Minden művész szívrepesve várja a szerepet. Ez természetes, de annyi minden van, amit egy színész ezenkívül megtehet – fiatalon és öregen egyaránt. Kiállhat egy szál ingben és nadrágban, de ha a lelkében viszi a verseket, a dalokat, a ritmusokat, a gondolatait, akkor bárhol tud szolgálni: Budapesten a Nemzeti Színházban, vagy Szentléleken az öregotthonban."
Baszkföld és a baszkok hallatán az átlagembernek leginkább az erőszak, a merényletek és a robbantások jutnak eszébe. Kevesen tudják azonban, hogy Spanyolország ezen autonóm tartományában milyen következetes nyelv- és kultúrpolitika folyik. Galícia és Katalónia mellett Baszkföld ama három spanyol tartomány egyike, ahol a spanyol mellett egy további nyelv is hivatalos státussal rendelkezik.