Mit akarnak a magyarok?

Az RMDSZ attól fél, hogy a két hasonló politikai vezető, Băsescu és Orbán, osztozva a romániai magyarság képviselőivel szembeni ellenérzésükön, kezet nyújt Erdély fölött, és Szász Jenő, valamint a székelyek részvételével új, a szövetséget a parlamentben helyettesítő pártot hoz létre. Márpedig – mint ahogy azt egy magyar politikus kesernyés-tréfásan megjegyezte – a hatalomvágytól megrészegedett Szász Jenőt egy üveggolyóval is meg tudod vásárolni.

Az RMDSZ korábban Traian Băsescu felfüggesztésének megszavazása, majd Mircea Geoană támogatása mellett döntött, mindkét alkalommal – akárcsak a Nemzeti Liberális Párt (PNL) – önvédelemre hivatkozva. Băsescut a szövetség azzal gyanúsítja, hogy aláásta legitimitását a választók előtt: vezetőit árulással vádolta, nyíltan támogatta belső ellenfelét, Szász Jenőt, és infrastruktúra-fejlesztő forrásokkal próbálta elcsábítani a magyarokat.

De az RMDSZ elkövetett egy hibát, amely fatális lehet számára: semmibe vette a magyarok többsége által a posztkommunista Szociáldemokrata Párttal (PSD) szemben táplált történelmi ellenszenvet, és arra kérte őket, hogy két alkalommal is kéz a kézben a szélsőséges Vadim Tudorral szavazzanak. Következmény: az RMDSZ elveszíti a magyar szavazatok fölötti monopóliumát.

Tőkés Lászlónak függetlenként, a magyar egyházak támogatásával és Orbán Viktor diszkrét segítségével sikerült mandátumot szereznie az Európai Parlamentben, a magyarok pedig az urnák előtt ellentmondtak az RMDSZ útmutatásainak.

Traian Băsescu az RMDSZ, Szász Jenő és Tőkés László javaslatától függetlenül mindenképpen győzött volna, mivel a magyar kisebbség a többségben lévő románokkal ellentétben nem felejti el a múltat. A BCS által nemrég egy amerikai tanácsadócég, a republikánusokhoz közel álló Marsh Copsey megrendelésére készített közvélemény-kutatása szerint a kommunizmust követően a magyarok többre értékelik a nosztalgiázó románoknál a forradalom idején kivívott szabadságot.

Kelemen Hunor szavazóinak 69,2 százaléka úgy véli, a régi rezsim megdöntése az ország javát szolgálta, 84,6 százaléka elutasítja a Ceauşescu-korszak szokásaihoz való visszatérés gondolatát, 61,5 százaléka számára pedig az élet könnyebb a demokráciában, mint 1989 előtt volt. Összehasonlításképp: Mircea Geoană szavazóinak 45,5 százaléka szerint a kommunizmus megdöntése az ország kárára volt. Ilyen körülmények között pusztába kiáltott szó maradt, hogy az RMDSZ Mircea Geoanára való szavazásra buzdított, arra a pártelnökre, akit a háttérből Vadim Tudor támogatott, és aki bevallottan Ion Iliescu örököse – vagyis két, a kommunizmus eszmeköréhez társított politikus. Az RMDSZ elkövette azt a bűnt, hogy elhitte: a magyarok voksai a bukaresti széljárásnak megfelelően egyik politikusról a másikra szállhatnak.

A december 6-i szavazatok olyan együttműködésre kötelezik az RMDSZ-t és Traian Băsescut, amely az adminisztratív tisztségek és a pénz fölött áll. Egy minisztériumnak vagy száz kilométernyi felújított országútnak jó a fogadtatása, a magyarok változatlan érdeke viszont az, hogy megőrizzék nemzeti identitásukat, közösségük pedig fejlődjék.

Amennyiben ezek az érdekek nem teljesülnek – amelyeket a Verestóy Attilához hasonló vezető politikusok második helyre soroltak, Traian Băsescu pedig figyelmen kívül hagyott – ismét aktuálissá válik Kós Károly magyar építész, író és politikus 20. század eleji üzenete: „Kétmillió állampolgár biztos támogatása, avagy ellenséges indulata nem lehet közömbös egy sokkal erősebb, konszolidáltabb, gazdagabb államra nézve sem, mint Románia”.

Szerző: Ioana Lupea (Evenimentul Zilei, december 14., fordította: Rostás Szabolcs)