A székely–magyar gárdistához

Úgy láttam, ilyen körülmények okán remegtél egy kicsit, s volt a szemed kissé riadt. Mert ha őszinte vagy, bevallod, hogy egy kicsit megtorpantál, amikor hírül vetted, hogy odakint a román ultrák legalább tízszeres túlerőben gyülekeznek. És hőbörögnek. S ha őszinte vagy, bevallod, hogy akkor is megremegett rajtad a gatya, amikor a Főtérre lépve az amúgy békés állapotban is magyargyűlölő csőcselék célpontjává váltatok.

Azt mondtad, a Székely Hadosztály megalakulása kilencvenegyedik évfordulóján jöttél koszorút elhelyezni. Mátyás királyunk lovas szobrának talapzatán. Időben csak vagy négy évszázadot tévedtél, mert ugyan mi köze lehet az igazságosnak az első világháború legvégén Magyarországot széttépni, a térképről eltörölni szándékozók ellen fellépő Székely Hadosztályhoz?

Ha viszont jobban megfigyeled, a kolozsvári Szent Mihály-templom főbejárata bal oldalán egész alakos bronzszobra áll annak a Márton Áronnak, akiben éppen a Székely Hadosztály egykori hadnagyát is tisztelheted. Az Emberkatedrális előtt is meghajolhattál volna tehát. Bár, jobb is, ha nem így tetted, mert akkor Áron püspökünk is a román ultrák célpontjává válik.

Mondd, arra akartál rátromfolni vagy válaszolni, amit a román testvéreid színtiszta provokáció gyanánt Sepsiszentgyörgyön végigvitézkedtek, s hőbörögtek, hogy tudniillik Székelyföld román föld? Rosszul tetted, mert mindamellett, hogy ezzel ővelük emlegetnek egy lapon, láthatod: a rend és a csend őrei örökkön örökké kettős mércével mérnek mifelénk, s ebben a mioritikus országban ilyen helyzetekben soha nem az övéket fogják megbírságolni, hanem mindig csak téged. Mert varjú a varjúnak sohasem kaparja ki a szemét. Elég időnk volt ezt megtanulni az eltelt kilencven esztendő alatt.

Meg akarod mutatni, hogy jó magyar vagy? Akkor gondolkozz el például azon, hogy számodra a külsőség a fontos, vagy a tartalom? Mert jó magyarnak lenni civilben is lehet. Egyszerűen. Csak. Az igazi magyarságtudat nem a gárdás egyenruhánál kezdődik, nem is a kokárdánál, sem a sokaknak reszketegséget okozó, Szent Koronánkból kölcsönvett árpádsávnál. De még a piros-fehér-zöld lobogónál sem. Hanem ott, hogy igényesen és helyesen beszéled és írod a mi édes magyar anyanyelvünket. S az útkereszteződést nem interszekciónak, a nyugtát nem kitáncának, a számlát nem fakturának, a körfűrészt nem cirkulának, a zacskót vagy szatyrot pedig nem pungának nevezed. Nem kioktatni és nem bántani akarlak, hanem féltelek.

Azzal, hogy úgy mutattad meg, milyen magyar vagy, ahogy tetted, csak azt érted el, hogy ötvenezer lej bírságot sóztak a nyakadba. Nem ismerem a fejleményeket, az viszont bosszant, hogy azt a temérdek pénzt egyébbe is befektethetted volna, mint a román állam zsebébe. Például egy ügyes kicsi asztalosműhelybe, ahol dolgozhatnátok. Mind a tízen, ahányan akkor a Szent Mihály-templomban, később az ordibáló csőcselék, végül a zsandárok gyűrűjében szorongtatok. Ha meg akarod mutatni, hogy milyen jó magyar vagy, ne bírságok kifizetésére gyűjts ötvenezreket, hanem például egy ügyes kicsi bennvalóra, ahol fészket rakhat egy magyar család.

Mert Erdély sorsát nem Trianonban és nem a politikusok döntötték el, hanem évszázadokkal előtte a román édesanyák és kisdedeik. S ha meg akarod mutatni, milyen jó magyar vagy, tanulj, szerezz tudást, elméletit és gyakorlatit, mert pallérozott szellemű embereinkre, jókezű mesterembereinkre, ügyes vállalkozóinkra mindig nagy szükségünk lesz. Ha tehát igazi, jó magyar akarsz lenni, akkor a kereszt alól ne – a Szárazajták és Csíkszentdomokosok óta mifelénk amúgy is rosszul csengő – gárdamundérba menekülj, hanem dolgozz, alapíts családot, rakjál fészket, vállalj gyermekeket, neveld, tanítsd őket.

Például Márton Áronunk jelmondatára, hogy ne futamodjanak meg a munkától – mert az mindennél hasznosabb. S például arra, hogy tetszik, nem tetszik: Erdélyben nem lehet kizárólagosság, Erdély nem a románoké, nem a magyaroké, nem a sváboké, nem a szászoké, nem cigányoké, hanem mindannyiunké. Mert megsúgom neked: Erdély, ezen belül a Székelyföld olyan lesz, s azé, amilyen emberek azt belakják. Nemzetiségileg és minőségileg egyaránt. S ha jó magyar akarsz lenni, Áron püspökünk, Mátyás királyunk szobránál egyszerűen helyezz el koszorút. Csendben. Tisztelettel. Mert az mindennél tartalmasabb.