Nemet mondott Ceauşescu újraválasztására

– Családjában hagyománya volt a forradalmi szellemnek, vagy ön volt az első ellenálló?
– Harminc évvel ezelőtt elhunyt nagyapám hodáki ember volt, mindig kimondta, ami a szívét nyomta. Tagja volt a kommunista pártnak, de mivel mindig hátratett kézzel, a fején kalappal, kimérten sétálgatott, egyszer csak azt mondták neki, ez burzsoá szokás, és kitették a pártból. Később rájöttek az elvtársak, hogy hülyeséget csináltak, hiszen nem volt ő soha burzsoá, és vissza akarták venni, de nem volt hajlandó ismét belépni. 1989 végén én még nem ismertem ezeket a részleteket, csak utána érdeklődtem a nagyapámról, de az igazságtalanság mindig nagyon zavart.

– Iskoláskorában is lázadozott?
– Akkoriban főleg a hajviselet miatt gyűlt meg a bajom a tanárokkal. Nem volt hosszú hajam, csak a felnyírt „elvtársfrizurát” utáltam. Nyolc éven át röplabdáztam, s edzés után cukros vízzel „kezeltük” a hajunkat, hogy vagányak legyünk, hát ebbe belekötöttek. Amikor hármunkat elküldtek nyiratkozni, kopaszon tértünk vissza az iskolába, ami persze szintén nem tetszett a tanároknak.

– Ha ennyire nonkonformista volt, hogyhogy belépett a kommunista pártba?
– Másoknak is azt tanácsoltam, hogy váljanak párttaggá, mert ez bizonyos védettséget jelentett. Ha az ember bele akart szólni a dolgok alakulásába, csak a pártgyűlésen mondhatott véleményt, abból nem lett nagy baj. A kollegáim sokszor ráncigálták a ruhámat, amikor felszólaltam. Olyasmiket tettem szóvá, amiket ha a párton kívül mondok, biztosan baj lett volna.

– Talán mégis ön volt az egyetlen, aki 1989 novemberében, a szocialista Romániában a 14. pártkongresszust előkészítő alapszervezeti gyűlésen a Metalotechnica üzem mérnökeként nemmel szavazott Nicolae Ceauşescu pártfőtitkár újraválasztására.
– Sokkal prózaibb történet volt, mint ahogy azt egyesek elképzelik. Nagyon izgultam. Véleményt nem mondtam, csak nemmel szavaztam, amikor megkérdezték, ki ért egyet a kongresszus irányelveivel. Akkor még nem is tudtam, hogy mi ellen szavazok, mert konkrétan Ceauşescu ellen akartam voksolni. Aztán már tudatosan emeltem a kezemet a magasba, mikor azt tudakolták: ki ellenzi, hogy a főnököt újraválasszák. Abban a pillanatban ennek nem lett semmi következménye, pedig a prezídiumban ott ült a megyei első titkár. Csak jegyezték, hogy volt egy ellenszavazat.

– És mi következett később? A forradalom kitöréséig több mint egy hónap volt hátra.
– A marosvásárhelyi pártbizottság vezetője üzent, menjek el hozzá, magyarázzam meg, miért tettem. A részlegünk párttitkárától megüzentem, hogy amikor időm lesz, felkeresem. Két hét telt el, de nem mentem a városi titkárhoz, s akkor értesítettek a gyárban, hogy ki kell tegyenek a pártból. Elég durván beszéltek velem, s egy gyűlés keretében valóban kizártak. A gyárigazgató azt mondta: tudja, hogy jó mérnök vagyok, de „fentről jövő” nyomásra muszáj kitegyen az üzemből. De erre már nem került sor, mert kitört a forradalom.

– 1990-ben az Ideiglenes Nemzeti Egységtanács (CPUN) tagja volt, aztán politikai alakulatokba is belépett.
– A Pro Európa Liga, majd a Polgári Szövetség (Alianţa Civică) tagja voltam, aztán megalapításakor csatlakoztam a Sabin Gherman-féle Erdély–Bánság Ligához. Sokat dolgoztam mellette, jártam az országot, szervezkedtünk, aztán Gherman eltűnt a süllyesztőben. Viszont nem nekem való a politizálás, mert mindenképpen szeretem betartani, amit ígérek, de ez nálunk nem divatos viselkedés. Az is nagyon zavar, hogy a románok máig nem tartották be az egyesüléskor az erdélyi magyaroknak tett ígéretüket. Pedig semmiféle nagy egyesülés nem következett volna be, ha nem egyeznek bele a magyarok. Bár akkor is kevesebben voltak Erdélyben, mint a románok, a hatalom az ő kezükben volt.

– Apropó: ha a nagyapja hodáki volt, miként lehetséges, hogy szinte anyanyelvi szinten beszél magyarul?
– Úgy, hogy engem nem az édesapám, hanem a mostohaapám nevelt fel, aki magyar volt: Jakots József. Számomra ő volt az Apuka. Óvodáskoromban, a többi gyerektől tudtam meg, hogy nem ő az édesapám. Az elemit magyar tagozaton végeztem.

– Egy időben úgy tűnt, hogy nagyon kiábrándult, most viszont mintha optimistább lenne. Hogyan értékeli az elmúlt húsz esztendőt?
– Nem voltam kiábrándult, inkább frusztrált vagyok. Mindig nagyon zavart, hogy igen lassú a társadalmi átalakulás.

– Rendelkezik forradalmárigazolvánnyal? Egyáltalán igényelte?
– Persze hogy kértem, s meg is kaptam az első típust. A második típusú igazolványt sehogy sem akarták megadni, mert a kérvényemben leírtam, hogy 1989. december 22-én reggel, amikor Ceauşescu még nem repült el a helikopterrel, a főtéren hallottam Király Károlyt, aki azt mondta: menjünk vissza a gyárakba, s szervezzük meg a Nemzeti Megmentési Front egységeit. Nem mernék erre megesküdni, de most is így emlékszem: Király a FSN-t emlegette, amelynek létrehozása csak Ceauşescu bukása után került szóba hivatalosan. Az illetékes szervek azt akarták, hogy írjam át a nyilatkozatomat, de erre nem voltam hajlandó.

– Valójában miért cserélték ki az eredeti forradalmárigazolványokat az új típusú dokumentumokra?
– Hogy kellőképpen tisztázzák, kik a valódi forradalmárok. Ekkor kellett leírjam, mit csináltam a forradalom idején, s ekkor emlegettem Király Károlyt. Hál’ istennek komoly hasznom volt, van mindkét igazolványból. Az első alapján évekig jövedelemadó-kedvezményben részesültem, földet, üzlethelyiséget viszont nem kaptam. Pereskedtem a polgármesteri hivatallal, amit jogerősen megnyertem, de ezt sem vették figyelembe. Egy hektár járt volna, Marosvásárhelyen tudtommal egyetlen forradalmár sem kapott. Az önkormányzat ellen nem lehet végrehajtási eljárást lefolytatni. Másodszor is pert indítottam a közigazgatási bíróságon, s ekkor a polgármesteri hivatal jogi képviselője azt nyilatkozta, megkaptam a nekem járó földet, amit a bíró elhitt neki, s ezzel az ügyet lezárták. Hát ilyen országban élünk. Pert kellett volna indítanom a jegyző ellen is, amiért hazudott, de ezt már nem tettem meg. Feladtam a harcot.

Beismerem, most lényegében abból élek, amit a forradalmár-igazolványom alapján kapok: havonta egy átlagfizetést, ami most 1800 lej. Ezt csak azok kaphatják meg, akiknek nem magasabb az egyéb jövedelme az átlagfizetésnél. Ezt a kitételt próbáljuk eltöröltetni, mert ez a juttatás nem szociális segély, hanem valaminek az elismerése. Azért sem jó az új forradalmártörvény, mert csak akkor kaphat valaki igazolványt, ha kézzelfogható bizonyítékot mutat be a bíróságon arról, hogy részt vett az eseményekben. De ilyesmivel kevesen rendelkeznek. Most már nem elég a tanú. Én a Népújság napilap cikkeivel és korábbi igazolványommal tudtam bizonyítani a jogosultságomat. De aki az utcán volt, és nem fényképezték le, nem írtak róla, annak nem jár a juttatás, tehát sok az ellentmondás. Az sem biztosan forradalmár például, akit meglőttek, hiszen lehet, hogy véletlenül rossz helyen tartózkodott, de egyébként semmi kifogása nem volt a kommunista rendszer ellen. A korábbi 24 ezer forradalmár közül tudomásom szerint csak nyolcezren kapjuk ezt a juttatást.

– Hogyan tudja hasznosítani mérnöki diplomáját, az ipari robotok terén szerzett képesítését?
– Az 1990-es állandó stresszhelyzet miatt, amikor a vásárhelyi CPUN tagja voltam, és az irodákban hideg volt, alig ettünk valamit, tüdőbajt kaptam. Hozzájárultak a betegségemhez a fekete március eseményei is. Felépülésem után visszamentem a Metalotechnica üzembe, amit akkor Matriconnak neveztek, később az egyik kollégánk céget alapított, és néhányunkat magával hívott. Egy darabig jól ment a vállalkozás, de most már alig él meg belőle. Automata stoplámpákat gyártottunk, amiket számítástechnikai szempontból én terveztem. Papíron napi két órát dolgozom nála, de nyolc hónapja nemigen járok be. Tehát a forradalmárjuttatásból élek, és várom, hogy az ország, a világ észrevegye a találmányomat, és ebből végre valami hasznom is legyen.

– Mi is tulajdonképpen az idén januárban szabadalmaztatott találmánya?
– Kördugattyú, tíz évvel ezelőtt kezdtem vele foglalkozni. Hagyományos, egyszerű dugattyú például a biciklipumpa: a mechanikai mozgást nyomássá alakítja át, vagy a nyomást mechanikai mozgássá. Lineáris mozgásról van szó. Ahhoz, hogy ebből körmozgás legyen, hozzá kell illeszteni azt a bizonyos hajtókart, ami például a gőzmozdonyokon látható. A lineáris mozgás körmozgássá való átalakítása sokba kerül. Az én szerkezetemben nem kell semmit átalakítani, mert körkörös mozgásra épül. Ez nagy dolog. Alkalmazása esetén több területen a most felhasznált áramnak legalább a felét meg lehetne takarítani.

– Milyen területeken lehetne alkalmazni?
– Mindenhol, ahol turbinára vagy dugattyúra van szükség. Például a vízpumpáknál, akár egy város vízellátásában, de említhetném a vízi- vagy atomerőműveket, a gépkocsigyártást.

– Mások eddig hogy nem foglalkoztak ezzel a megoldással?
– Foglalkoztak, csak nem értek el megfelelő eredményt. Vannak, akik azt vágták a fejemhez: na, én is felfedeztem a perpetuum mobilét... De nem erről van szó, ezen a téren a legismertebb a Wankel-körmotor, a Mazda kocsikban használják, de össze sem lehet hasonlítani az enyémmel.

– Kiknek ajánlotta fel eddig a találmányát?
– Végigjártam az összes marosvásárhelyi autóscéget, de ezek csak kereskedelmi vállalkozások, nincsenek közvetlen kapcsolatban a gyártócégekkel. Nem tudom, hogyan lépjek kapcsolatba jelentős vállalkozókkal. A NASA-hoz elküldtem az ajánlatomat, de nem méltattak válaszra. Végigjártam a vásárhelyi egyetemeket is, de – bár ígérték – nem hívtak vissza. A hadseregnek is ajánlatot tettem, várom a jelentkezésüket.