Az összevetésből sajnos kiderülhet, hogy sok mindenre hiába vártak mindazok, akik boldog, felszabadító történésként tekintettek az 1989. decemberi eseményekre.

A remélt „szabadság” helyett mérhetetlen zűrzavar támadt a politikai és közéletben, sokan beszéltek később „posztkommunista visszarendeződésről”, és arról is, hogy az a több mint ezer áldozat, aki a forradalomban vesztette életét, „hiába” halt meg. A december 22-e előtti véres események ügyében kevés büntetőjogi eljárás indult, amelyek elkezdődtek, azokban is vagy felmentés született, vagy kegyelemben részesültek a vádlottak. Az igazságszolgáltatás nem szolgáltatott igazságot, a tömegbe lövők kiléte legtöbb esetben nem derült ki, csak az ártatlanul elhunytaké…

Bizonyos történések a mai napig nem tisztázottak, a ködösítés pedig nyilvánvalóan nem segíti a történelmi traumák feldolgozását. Márpedig Románia azóta is „mesterien” űzi számos vonalon a ködösítés műfaját.

A bő három évtized alatt hol „fordulatnak”, hol „forradalomnak”, hol „ellopott forradalomnak” nevezett események közben egyre távolodnak az időben, így a korabeli remények, bizakodások is homályba vesznek lassan. Aki a forradalom évében született, immár 32 éves, a fiatalok számára pedig természetszerűleg hovatovább pusztán a történelemkönyvekben olvasható információ lesz mindaz, ami 1989-ben történt. A bizakodásokat, reményeket, csalódásokat pedig nem szokták feltüntetni a történelemkönyvek...

Az idősebbek jó esetben elmesélik az ifjaknak, hogy miként élték meg a kommunizmus korszakát és a forradalmat, mit jelentett diktatúrában felnőni és létezni. Azonban mint minden „történelmivé” váló időpont, a romániai forradalom emléke is egyre inkább elszürkül a köztudatban. Az azóta eltelt bő három évtizedben sok tekintetben meghatározó volt Romániában, hogy az 1989-es történések előtti időszakhoz viszonyították a dolgokat, a forradalmat egyfajta origónak tekintették, az azonban egyre inkább elmosódik a köztudatban, hogy mire számítottak, miben bíztak, mit reméltek a forradalomtól az emberek.

Bár állítólag csak technikai hiba történt, azért kicsit jelzésértékű, hogy idén nem szólaltak meg a forradalom kitörésére emlékeztető szirénák a temesvári Opera téren, ahogy eddig minden évben december 20-án délben. Az emlékeztetés ereje is elhalványulhat idővel, a szirénák egyszer elnémulnak, és nem marad más, csak a homály.