Pataky István
2022. január 13., 09:332022. január 13., 09:33
Az is hallott most már Novak Djokovicsról, akinek egy teniszmeccs kapcsán a gémről madarak, a szettről pedig poharak jutnak az eszébe. A szerb világelső eddig csak a sportszerető embereket osztotta meg. Akadt, aki laza stílusa miatt imádta a zseniális égimeszelőt, de sokan voltak, akiket épp flegma hozzáállása idegesített. Az igazán nagyok ilyenek, márpedig ahhoz nem fér kétség, hogy Djokovics a tenisz eddigi történetének egyik legnagyobbika, ráadásul óriási karizmával rendelkező egyéniség.
Azért fantasztikus a sportért rajongók világa, mert ott mindenki egyenlő mértékben üvölti rekedtre magát szeretett csapatának, játékosának szurkolva, s az elkeseredés is rokonlelkekké alakít a kedvenc veresége esetén. Így van ez, mióta világ a világ, egészen mostanáig.
Djokovics ausztráliai belépési ügye lehetett volna egy a sok közül, hiszen akkor sem lett volna visszhangtalan az eset, ha a világsztár otthon felejti az útlevelét, s ezért kioktatják őt a szigetország határőrei. Csakhogy most a mindent eluraló koronavírus világában élünk. Mindenki a járványszűrőn keresztül mérettetik meg. Vírustagadó? Hivatásos rettegő? Mániákus óvatoskodó? Oltásellenes? Felelőtlenül utazgat járványidőben? Nem tetszenek neki a korlátozások? Kevesli a szigort? Rendesen hordja a maszkot? Kilóg az orra? Egymást lessük, legjobb barátainkról is gyorsan ítélkezünk a járványhoz való hozzáállása okán. Ilyenné vált az életünk, s csak bízhatunk benne, hogy nem tart sokáig ez az egész.
És akkor jön Djokovics. Kiderül róla, hogy nincs oltása. Sőt, állítólag egyenesen oltásellenes. A családja is az. A világ egy részénél ez már elég a teniszcsillag eddig felépített szobrának lebontásához. Bevallom, nekem is rosszul esett kissé, amikor kiderült Djokovics minimum kétkedő hozzáállása a vakcináláshoz. Most pedig kiderült, valótlan nyilatkozatot tett – állítólag az ügynöke – azon az utazási űrlapon, amit az Ausztráliába érkezése előtti tartózkodásáról kellett kitöltenie.
Méretes közhely, hogy egy sportolót nem az eszéért szeretünk, ilyen-olyan döntései hidegen hagynak, ha közben csodát művel a pályán, de mégis. A járvánnyal való packázást valahogy nem éreztem méltónak Djokovicshoz, vagányságához. A csalódás gyorsan elmúlt, hiszen összességében mit számít a szerb zseni járványügyi tévelygése utánozhatatlan tehetsége mellett? A Djokovics ügye körül zajló felhajtás nem a sportolóról szól. A járvány- és oltástagadók tulajdonképpen vicces összecsapása ez az orvosokban, tudományban bízókkal. A szerb sztár a vakcinaellenesek jelképe lett, pedig erre cseppet sem vágyott. Eközben a választásokra készülő ausztrál miniszterelnök, az „ausztrálok” váltak a „normalitás”, a rend, a felelősség felkent papjaivá. Ilyen világban élünk, kár is csodálkozni a kialakult szembenálláson, az új sztereotípiákon.
Mégis van ennek a történetnek egy minket, kelet-európaiakat is érintő vetülete, amiről azért érdemes szót ejteni. Meggyőződésem, hogy az eljárást, a hosszú órákig tartó vallatást, a lekezelő nyilatkozatokat, a migránsszálló vendégszeretetét nem érdemelte volna ki az ausztrál hatóságoktól egy „Nyugatról” érkező világsztár. Függetlenül attól, hogy végül kinek van igaza, s ki hazudik ebben a történetben, Djokoviccsal szemben nem csak az állítólagos jogot érvényesítették Ausztráliában, hanem szabályosan megalázták. A kontinensnyi szigetország hatalommal rendelkező percemberei úgy gondolták, majd mi megmutatjuk ennek a sehonnai, kelet-európai, valami Szerbia nevű helyről érkezőnek, hogy mi a civilizáció. Az ausztrál hatóságoknak nem lett volna bátorságuk ugyanezt megtenni egy némettel, franciával, amerikaival, brittel. S ha csak ezt a részletét nézzük a régiónkbeli teniszcsillag körül zajló cirkusz igazságtartalmának, akkor engedjék meg, hogy hirtelen felindultságomban azt kiáltsam: hajrá, Djokovics!
Balogh Levente
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Rostás Szabolcs
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Balogh Levente
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Gazda Árpád
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Rostás Szabolcs
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Balogh Levente
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Balogh Levente
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
3 hozzászólás