VEZÉRCIKK – Újfent felszínre kerültek az oltások témájával kapcsolatos, régóta lappangó hazai gondok: a vakcinák beadatását sürgeti az egészségügyi minisztérium, mivel országszerte egyre kevesebb szülő oltatja be gyerekét a súlyos következményekkel járó fertőzések ellen.
2016. április 04., 19:372016. április 04., 19:37
Például az egy év alatti kicsiknek csupán 60 százaléka kapta meg tavaly a gyermekbénulás, agyhártyagyulladás, diftéria, tetanusz, hepatitis B és szamárköhögés megelőzésére szolgáló, úgynevezett hexavalens oltást. Pedig a szülőknek nem is kellene a betegségek történetét és a védőoltások hatékonyságáról szóló statisztikákat tanulmányozniuk, elég, ha csak nagyanyáik, dédanyáik korára gondolnak, hiszen köztudott, hogy abban az időben mennyi kisgyerek életét követelték a fertőző betegségek.
Meglehetősen régen ráébredtek már az emberek arra, hogy a „kutyaharapást szőrével” alapon történő megelőzés bizony hasznos lehet. Egyes feljegyzések szerint a fekete himlő elleni immunizálással már időszámításunk körül kísérleteztek Távol-Keleten, 1718-ban pedig Mary Wortley Montagu angol arisztokrata írónő az Oszmán Birodalomban járva arról tudósított, hogy a törökök himlős betegek váladékával érintkeztek, hogy immunissá váljanak a fertőzésre.
Amiként hosszú időre tekint vissza a vakcinák története, úgy persze elutasításuk sem új keletű. Minden bizonnyal már az oltások történetének kezdetekor is sokan kételkedtek a módszer hatékonyságában, vagy féltek a veszélyeitől, azonban az elutasítás paradox (vagy épp magától értetődő) módon épp az információáramlás fénysebességűvé válásának korában kezdett agresszíven teret hódítani.
Akárcsak maguk a fertőző betegségek, úgy terjednek a kétes hitelességű információkat tartalmazó szövegek a világhálón. „Internetbetegségnek” is nevezik a jelenséget, amikor szülők hívják fel szülőtársaik figyelmét, nehogy beadassák gyermekeiknek a vakcinákat, hiszen megannyi veszéllyel járhat, aztán ez alapján döntenek. Holott a vakcináktól való félelem szakértők szerint nagyrészt alaptalan, mivel az oltóanyagok csak nagyon kis mennyiségben tartalmaznak legyöngített kórokozókat.
Egy csecsemő immunrendszere egy átlagos hétköznapon is jóval több fertőzésnek van kitéve, mint amennyit egy védőoltással befecskendeznek neki. Az Egészségügyi Világszervezet már évekkel ezelőtt megkongatta a vészharangot, hogy az oltási programok megszakadása vagy abbamaradása miatt újra megjelenhetnek már eltűntnek hitt járványok, mint például a gyermekbénulás. Egyes, oltással megelőzhető betegségek előfordulási aránya így is vészesen gyarapodott az utóbbi időben: 2012-ben például az európai átlagnál hétszer többen betegedtek meg kanyaróban Romániában.
Úgy tűnik tehát, eljött az ideje egy újabb, kombinált, nehezen létrehozható és beszerezhető védőoltás kifejlesztésének. Olyannak, ami az internetbetegséggel, áltudománnyal, tévhitekkel, előítéletekkel szemben tenne immunissá.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
szóljon hozzá!