2009. március 27., 14:332009. március 27., 14:33
A rendkívül intelligens brit kormányilletékesek briliáns gondolata a következő: arra szeretnék rákényszeríteni a pubokat, hogy az alkoholfogyasztás visszaszorítása érdekében a jövőben kisebb poharakban szolgálják fel az italt. Ráadásul a londoni kabinet illusztris tagjai arról is bizonyságot tettek, hogy utolsó, kulturálatlan tahók. Ugyanis nem a sör vagy a tömény italok fogyasztása ellen hirdettek hadjáratot, hanem a bort tették meg első számú közellenségnek. A javaslat lényege: az italozók 125 milliliteres pohárral kapnának a borból az eddigi 175, illetve 250 milliliteres poharak helyett. Ilyenkor futnak át az ember agyán az olyan közhelyek, hogy a szigetlakók valóban nem kaptak elegendő mértékű adagot az európai civilizációból, amelynek jó néhány ezer éve a borkultúra is részét képezi. Irodalmi művek egész sora szólt az elmúlt évszázadokban a kulturált, mértéktartó borfogyasztás jótékony hatásairól. De ha már a túlzott alkoholfogyasztásnál tartunk: a whisky mértéktelen vedelése jóval súlyosabb veszélyekkel járhat, valamiért mégsem a whiskyspoharak mérete zavarja a Brown-kabinet felelős tagjait, mint ahogy a söröspalackok méretét sem csökkentenék 0,25 literesre. Apropó sör: a közép-európai példa alapján megtörténhet, hogy elsősorban nem is a fogyasztók, hanem a kocsmatulajdonosok vonulnak majd kiélesített dugóhúzókkal és molotovkoktélokkal a kormányintézmények ellen. Hiszen nálunk is egyre több kocsmában hódít teret az a nyugati bolondéria, amelynek értelmében a félliteres palackok helyett 0,33-as kiszerelésben kapható csak sör. Ennek eredményeként az emberek vagy bort, esetleg töményt rendelnek, vagy nem is járnak kocsmába – inkább megveszik a közértben a hagyományos méretű söröket, a kocsmák meg elmehetnek a fenébe. Az viszont senkinek meg sem fordul a fejében, hogy ne sörözzön. Mint ahogy a borról sem fog senki lemondani. Legfeljebb majd a sarki boltban vásárolja meg a palackot, a kocsmai árnál lényegesen olcsóbban. És abban a tudatban kortyolgathatja otthon a jófajta Cabernet Sauvignont, hogy akárhány agysejtjét pusztítja el az alkohol, még mindig több marad, mint a kormányilletékeseknek együttvéve.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Látogatottsági adatok