2010. március 26., 10:382010. március 26., 10:38
Az egyébiránt egyszerű jogi ügy már az elejétől nemzetiségi síkon futott. De az esetnek nem az adja az etnikai töltetet, hogy magyar szervezet tett bűnügyi feljelentést román szervezet ellen, hanem az, hogy a rendőrség napnál világosabban egyféleképpen alkalmazza a szélsőséges megnyilvánulásokat és a totalitárius jelképeket tiltó törvényt magyarokra, és egészen másképpen románokra. Közérthetőbben: a rendőrség mind a magyar, mind a román fiatalnál észleli a törvénysértést, de míg előbbivel szemben a törvény betűje szerint jár el, utóbbi előtt – a folytatásnak gyakorlatilag szabad utat nyitva – cinkosan (?) szemet huny.
Azzal a felháborító magyarázkodással, miszerint a március 14-én az említett körítéssel felvonuló román fiatalok ellen senki sem tett feljelentést. Miért, másnap a kabátján csendben halálfejet és SS-jelszót viselő magyar gárdista ellen, de főleg a negyvennyolcas térképet és ismertető anyagot plakátolni készülő (!) szótlan lányok ellen tett valaki ilyent? Hát akkor ezen ne múljon: ezennel feljelentek minden szélsőségest, mondjuk, olyan ötven évre előre. Elég lesz?
Az egész ügyben az lett volna a normális, ha valamelyik román szervezet tett volna feljelentést az Új Jobboldal ellen a nácijelképek viselése és a másik nemzet sértegetése, egyáltalán szélsőséges megnyilvánulások miatt. Mint ahogyan a magyar szélsőségesek ellen is magyar szervezetnek kellett volna felszívnia a vizet. Ha Közép-Kelet-Európa eme csücskében egyáltalán szó lehet már (még?) normalitásról.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.