VEZÉRCIKK – Vészjósló részvételi adatokkal zárult a marosvásárhelyi magyar polgármesterjelölt megnevezéséért kiírt előválasztás, amely sajnos leginkább arra figyelmeztet, hogy a nemzeti alapokra helyezett kisebbségi érdekérvényesítés kiüresedőfélben lévő, sürgősen új tartalommal pótlandó fogalom.
2015. október 13., 19:142015. október 13., 19:14
Bár a felek képtelenek voltak a példaértékű összefogás szellemében, a közös cél által vezérelve, sarokba szorítások és övön aluli ütések nélkül letudni a kampányt, az összkép még mindig azt sugallja, hogy Marosvásárhelyen tényleg megpróbáltak felülkerekedni az önös érdekeken a teljes körű mozgósítás érdekében.
Dicséretes, hogy az RMDSZ bevállalta az együttműködés kereteiben meghirdetett versenyt, amely lehetőséget adott arra, hogy az ellenzék, illetve a civil mozgalom is lemérje erejét. Szintén nagy fegyvertény, hogy a szövetség végre félreállította az első sorból a kudarchalmozó, a jelenlegi elszomorító helyzetért a leginkább felelősségre vonható nagy öregjeit, így három fiatal jelölt hívta urnák elé a vásárhelyi magyarokat a változás, a megváltoztatható jövő reményében.
Mindezek ellenére csupán 4345 polgár vette a fáradságot, hogy voksával igazolja a megújhodás szükségességét. Természetesen senki nem számított arra, hogy több tízezren éljeneznek majd a szavazóhelyiségek előtt, de a választókorú magyarok csupán mintegy tíz százalékának – a regisztráltak több mint harmadának – visszajelzése gyakorlatilag a teljes erdélyi magyarság közéleti törekvéseinek létjogosultságát kérdőjelezi meg.
Mert hol máshol bírhat nagyobb téttel a polgármesteri tisztség megszerzése, mint Marosvásárhelyen? Ahol a többség – élen a regnáló városvezetővel – még mindig nyilvánvaló módon semmibe veszi a jelentős számú kisebbség jogköveteléseit.
Óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon a vásárhelyi magyarok többsége egyáltalán fontosnak tartja-e még, hogy visszahódítsuk az elöljárói tisztséget? Van-e még értelme elnyomásról, jogtiprásról, anyanyelvhasználatról, megmaradásról papolni? Mert ha a Bolyaiak városában ez már mellékes, „túlhaladott”, nem trendi, akkor nincs miről beszélni.
Ám mivel (még) nagyon sokan vannak, akik nem így gondolják, a közösségi képviseletnek kötelessége minden erejét ebben a hitben felhasználni, és arra összpontosítani, hogy végre megtalálja a megfelelő hangnemet a tömeges mozgósításra. A Vásárhelyi Forgatag során bebizonyosodott, hogy a város magyarsága szívesen kapcsolódik ki a közös fedél alatt – most a bekapcsológomb felfedezésén a sor.
Így, utólag az előválasztás legfőképpen arra volt jó, hogy megijedjünk – de még időben, hiszen bő fél év áll rendelkezésre, hogy a kevesek összerezzenésének tehetetlenségéből tömeges cselekvőerőt generáljunk. Gondolkodjunk együtt a mikénten.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
szóljon hozzá!