VEZÉRCIKK – Tizenhét szóval többet írtam a fogalmazásba, mint amennyit kellett, kérem szépen, adjanak nekem pluszpontot – írta egyik nyolcadikos a minap a kisérettségin.
2016. június 29., 19:482016. június 29., 19:48
A dolgozatokban olvasható „aranyköpésekből” összeállítást közölt a román sajtó, a megmosolyogtató mondatok között pedig természetesen olyanok is szerepelnek, amelyek arra világítanak rá, egyesek rendkívül felkészületlenek, mondhatni „párhuzamosak” a képességvizsga által támasztott követelményekkel.
Nincsen ebben semmi meglepő, hiszen akármelyik iskola és évfolyam dolgozataiból elő lehet bányászni effajta „aranytartalékot”. Az viszont még a romániai oktatás gyakori viharaihoz jó ideje hozzáedzett szülőket-pedagógusokat is meglephette, mennyire meghökkentő „aranyköpéssel” rukkolt elő a távközlési miniszter, akinek emiatt lemondását követelték szerdán az oktatási szakszervezetek. Marius Bostan meredek kijelentései joggal keltettek visszhangot és felháborodást, ugyanis azt hangoztatta: az ingyenes közoktatás a kommunista rendszer „maradványa”, és a szülőknek havi 100 lejes „szimbolikus” összeget kellene fizetniük, hogy érezzék, nem ingyen kapják gyerekeik az oktatást.
Vajon meg sem fordult a bársonyszékben trónoló honatya fejében, hogy a 100 lej bizony-bizony sok szülő esetében korántsem mondható „szimbolikusnak”, és hogy adó formájában nem is keveset fizetnek a közoktatásért? Azért az oktatásért, ami enyhén szólva is rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Ördögi kör, hogy miért van ez így évtizedek óta. A pedagógusi munkát korántsem fizetik meg kellőképpen, a tanárképzés alacsony szintű, az elkedvetlenedett, kiégett tanerők nem ritkán lelkesedés nélkül, felkészületlenül, felszínesen próbálnak tudást átadni a diákgenerációknak, azok pedig „megöröklik”, és ha nem változnak meg érdemben a dolgok, tovább „éltetik” a rendszer visszásságait.
A miniszteri kifakadásban az is elhangzott, hogy miközben egyes pedagógusok elégedetlenek a fizetésükkel, gúnyt űznek szakmájukból, a gyermekek jövőjéből. Lehet ebben némi igazság, hiszen a jelenlegi áldatlan viszonyok közepette bizony megesik, hogy egyes tanárok nem veszik komolyan hivatásukat. A kíméletlen és részben valóban felháborító miniszteri megszólalás valószínűleg több mindenre rávilágít. Például arra is, hogyha mondjuk – a nyolcadikos felvételiző pluszszavainak számánál maradva – tizenhét egységnyivel több energiát (pénzt, körültekintő és következetes tervezést, az egész rendszer megváltoztatását célzó konkrét lépéseket stb.) áldozna az állam az oktatásra, a befektetés megtérüléseként „pluszpontokkal” jutalmaznák az egész ország jövőjét a felnövekvő generációk.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
szóljon hozzá!