• Vélemény

Korántsem új a nap alatt, s az idei vizsgaidőszakban is ismétlődik, amihez hosszú évek óta hozzászoktunk.

Bármekkorát is csalódtak, akik abban bíztak, hogy Laura Codruţa Kövesi megőrizheti pozícióját, Klaus Johannisnak nem volt más választása, mint az alkotmánybíróság határozatát végrehajtva leváltani tisztségéből a korrupcióellenes ügyészség (DNA) vezetőjét.

Ablakot cseréljünk vagy konyhabútort? Esetleg mindkettőt? Elég egy festés, vagy kell a hőszigetelés is? Ideje lenne befektetni egy mosogatógépbe! Nyaralni is kellene, ha már egész évben húztunk! – ilyen és ezekhez hasonló mondatok hangzanak el ezekben a napokban sok erdélyi és partiumi családban.

Meglehetősen ironikus, hogy a román igazságszolgáltatás éppen aznap hozott két magyar vonatkozású ügyben is furcsa, keményebb megfogalmazásban pedig egyenesen döbbenetes és felháborító ítéletet, amikor a parlament kormánypárti többsége a büntető törvénykönyvet módosította.

Reszkessetek, erdélyi magyar politikusok, újságírók, autonomisták, zászlókitűzők, koszorúzók, megemlékezők, nótázók, kommentelgetők: olyan törvénytervezetet dolgoztak ki, amely börtönnel büntetné a „románellenes” megnyilvánulásokat és szervezkedést.

Több mint kívánatos lenne, hogy valóban törvényerőre emelkedjék, amit most törvénymódosító kezdeményezés formájában fogalmaztak meg szenátorok és képviselők: a jövőben nem pusztán pénzbírsággal sújtanák azokat, akik filmeznek vezetés közben.

Romániában – és valószínűleg így vannak vele a többi volt szocialista országban is – mindig is a tudományos-fantasztikus kategóriába soroltuk a japánok precizitását, hatásköri fegyelmüket.

Emelje fel a kezét a képernyő előtt vagy az újságból felnézve az a kedves olvasó, aki nem járt már úgy egy világvégének tűnő helyen, de akár egy belvárosi étteremben vagy egy turisztikai központban, hogy azért nem tudott vásárolni, enni, inni, mert nem lehetett bankkártyával fizetni.

A kormányt buktatni akaró jobbközép román ellenzék bukott jókorát – így összegezhető a szerdai bizalmi szavazás végeredménye.

Ismét a fehér papír fölé görnyed az érettségin egy végzős nemzedék, amelynek tagjai nem mondhatják el magukról, hogy könnyebb, testhezállóbb, életszerűbb megmérettetésen vesznek részt, mint a korábbi generációk.

Adva van egy politikai hatalom, amely nem hajlandó elismerni a vezetői büntetőperében született bírósági ítéleteket, ezért kifejezetten az igazságszolgáltatással szembekerült politikusok megmentése érdekében alkot vagy módosít kormányrendeleteket és törvényeket.

Ez az írás nem a kormányról és a PSD-ről szól. Dragneáról sem. Beszélnek, írnak róluk eleget a „független” elemzők.

Megtört a jég. Csak idő kérdése volt, meddig lehet mesterségesen, mélységesen igazságtalan, álságos és csalárd módon fagypont alatt tartani a románok közvélekedését országuk felépítéséről, berendezkedéséről, a helyi erőforrások, javak felhasználásáról, elosztásáról, elszipolyoz&

„Hátborzongatóan emberszerű sellőtestet sodort partra az óceán! Megrázó felvételek!”, „A pápa támogatja Trumpot!”, „Permetezd körbe a házad ezzel az egyszerű szerrel, és örökre eltűnnek a hangyák!”, „Meghalt Rowan Atkinson, Mr. Bean megformálója!”

A feje tetejére állította a román belpolitikát az alkotmánybíróság döntése, amely szerint Klaus Johannis államfő köteles eleget tenni az igazságügy-miniszter kezdeményezésének, és le kell váltania a korrupcióellenes főügyészt.

Talán sokak számára elcsépeltnek hat a romániai autópálya-építések témája, de a mindenkori kormányok valahogy mindig okot szolgáltatnak arra, hogy bíráló hangvételű publicisztikákban szerepeljenek csak a sztrádák.

Mire e sorokat kinyomtatják, és az olvasók elé kerülnek, a meglehetősen szokatlan, csütörtöki kezdés nyomán már mindenki tudni fogja, hogyan végződött az oroszországi labdarúgó-világbajnokság nyitómeccse a házigazdák és Szaúd-Arábia között.

Előrelépéseket tartogat a kisebbségi anyanyelvhasználat terén az új közigazgatási törvénykönyv, amelynek tervezetét a héten fogadta el a szenátus, és a döntéshozó kamaraként eljáró képviselőház asztalára került.