Fotó: Beliczay László
Hetvenhárom éves, vagy hetven, nem is tudom. Az utóbbi időben egyre többet betegeskedik. Sokféle kórisméje van, több orvos megvizsgálta már. Egyesek a veleszületett betegséget hangsúlyozzák, mások a szerzett kórt vizsgálják.
2018. szeptember 29., 18:442018. szeptember 29., 18:44
2019. január 30., 12:342019. január 30., 12:34
Miközben többféle diagnózis felmerül, számos probléma körvonalazódik. Rosszindulatú daganat, külső kórokozók jelenléte, kényszertesttartás, egészségtelen életmód egyaránt szóba jön.
Mialatt egyre nyilvánvalóbb a betegség súlyosbodásának a ténye. Ezért egyre inkább felmerül a dilemma: belgyógyászati vagy sebészeti megoldás, kezelés vagy műtét? Lenne ugyan egy gyógyszer, ami hosszú távú jobbulást eredményezne, a receptet már meg is írták, de a gyógyszertár nem váltja ki: hiánycikk.
Az alkalmazott gyógyszeres kezelés legfeljebb fenntartja a jelenlegi állapotot, de úgy tűnik, megoldani képtelen a kiváltó tényezőket, és nem szab gátat a rákos sejtek elburjánzásának. A tényálláson túl azonban mindig fel-felcsillan a remény: hátha csoda történik, hátha valahol mégiscsak kiváltják a vényt. Csakhogy az idő telik, a helyzet nem javul, sőt rosszabbodni látszik, mert olyan erőszakos beavatkozást terveznek egyesek, amit nem biztos, hogy átvészel a beteg. Nem életveszélyeset, hanem olyat, ami emlékezetkieséssel, a személyiségjegyek eltorzulásával járna. A konzíliumot már összehívták, a kórházvezetés nagyon akarja, a minisztériumban a határozat is megszületett már, de szép számban akadnak ellenzők.
Egyre többen vélekednek úgy, hogy amennyiben nem sikerül hozzájutni az életmentő gyógyszerhez, ami összességében a legelfogadhatóbb gyógyulási perspektíva lenne, a további tüneti kezelés már nem lehet eredményes. Csak ideig-óráig javallt, ebben a helyzetben ugyanis már csak a műtét segítene. Igaz, komoly nézeteltérések, szakmai és emberi véleménykülönbségek vannak az operáció típusát illetően. Egyesek bekebelezési műtétet javasolnak, mások radikális szerveltávolítást.
Komoly kilátások, de ki vállalja a döntés meghozatalának a felelősségét? Hol, mikor és kik végzik el a műtétet, hogyan készítik elő a beteget? Milyen lesz utána a lábadozás, az ápolási séma, a műtétet követő kezelés? Sikerül-e megmenteni a beteg életét, és jobb életkilátásokat biztosítani neki? Sikeres műtét esetén milyen életmódi tanácsokkal látják el, mennyire lesz indokolt számára a klímaváltozás?
Megannyi probléma, dilemma, kérdés, amelyek a közelmúltban, a jelenben és a közeljövőben egyre inkább foglalkoztatnak bennünket. Nemcsak a szakma képviselőit, hanem a közvéleményt egyaránt. Az egész erdélyi magyar közösséget. A lassacskán műtétre szoruló hetvenhárom éves, hetven esztendeje önálló, egyre súlyosabb helyzetbe kerülő beteg neve ugyanis: MOGYE – Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem.
A hét éve tanügyi törvény-receptre kiírt gyógyszer beszerzésének a kétségessége, a beteg körül létrejött orvosi konzílium többségi véleménye ugyanis – mély lelki kötődésünkön túl – egyre inkább felerősíti a dilemmát, az agyunkban dübörgő kérdést: kezelés vagy műtét?
A szerző a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem oktatója
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!