Fotó: Beliczay László
Hetvenhárom éves, vagy hetven, nem is tudom. Az utóbbi időben egyre többet betegeskedik. Sokféle kórisméje van, több orvos megvizsgálta már. Egyesek a veleszületett betegséget hangsúlyozzák, mások a szerzett kórt vizsgálják.
2018. szeptember 29., 18:442018. szeptember 29., 18:44
2019. január 30., 12:342019. január 30., 12:34
Miközben többféle diagnózis felmerül, számos probléma körvonalazódik. Rosszindulatú daganat, külső kórokozók jelenléte, kényszertesttartás, egészségtelen életmód egyaránt szóba jön.
Mialatt egyre nyilvánvalóbb a betegség súlyosbodásának a ténye. Ezért egyre inkább felmerül a dilemma: belgyógyászati vagy sebészeti megoldás, kezelés vagy műtét? Lenne ugyan egy gyógyszer, ami hosszú távú jobbulást eredményezne, a receptet már meg is írták, de a gyógyszertár nem váltja ki: hiánycikk.
Az alkalmazott gyógyszeres kezelés legfeljebb fenntartja a jelenlegi állapotot, de úgy tűnik, megoldani képtelen a kiváltó tényezőket, és nem szab gátat a rákos sejtek elburjánzásának. A tényálláson túl azonban mindig fel-felcsillan a remény: hátha csoda történik, hátha valahol mégiscsak kiváltják a vényt. Csakhogy az idő telik, a helyzet nem javul, sőt rosszabbodni látszik, mert olyan erőszakos beavatkozást terveznek egyesek, amit nem biztos, hogy átvészel a beteg. Nem életveszélyeset, hanem olyat, ami emlékezetkieséssel, a személyiségjegyek eltorzulásával járna. A konzíliumot már összehívták, a kórházvezetés nagyon akarja, a minisztériumban a határozat is megszületett már, de szép számban akadnak ellenzők.
Egyre többen vélekednek úgy, hogy amennyiben nem sikerül hozzájutni az életmentő gyógyszerhez, ami összességében a legelfogadhatóbb gyógyulási perspektíva lenne, a további tüneti kezelés már nem lehet eredményes. Csak ideig-óráig javallt, ebben a helyzetben ugyanis már csak a műtét segítene. Igaz, komoly nézeteltérések, szakmai és emberi véleménykülönbségek vannak az operáció típusát illetően. Egyesek bekebelezési műtétet javasolnak, mások radikális szerveltávolítást.
Komoly kilátások, de ki vállalja a döntés meghozatalának a felelősségét? Hol, mikor és kik végzik el a műtétet, hogyan készítik elő a beteget? Milyen lesz utána a lábadozás, az ápolási séma, a műtétet követő kezelés? Sikerül-e megmenteni a beteg életét, és jobb életkilátásokat biztosítani neki? Sikeres műtét esetén milyen életmódi tanácsokkal látják el, mennyire lesz indokolt számára a klímaváltozás?
Megannyi probléma, dilemma, kérdés, amelyek a közelmúltban, a jelenben és a közeljövőben egyre inkább foglalkoztatnak bennünket. Nemcsak a szakma képviselőit, hanem a közvéleményt egyaránt. Az egész erdélyi magyar közösséget. A lassacskán műtétre szoruló hetvenhárom éves, hetven esztendeje önálló, egyre súlyosabb helyzetbe kerülő beteg neve ugyanis: MOGYE – Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem.
A hét éve tanügyi törvény-receptre kiírt gyógyszer beszerzésének a kétségessége, a beteg körül létrejött orvosi konzílium többségi véleménye ugyanis – mély lelki kötődésünkön túl – egyre inkább felerősíti a dilemmát, az agyunkban dübörgő kérdést: kezelés vagy műtét?
A szerző a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem oktatója
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!