Talán annyi változott, hogy Liviu Dragnea pártelnök megerősödve került ki a történetből, ha lehet egyáltalán fokozni személyének szerepét a nagyobbik kormánypártban és úgy általában abban, hogy milyen döntéseket hoz a kabinet. Amiben – mint tudjuk – nemigen történik semmi az ő ötlete vagy jóváhagyása nélkül.

Sok hűhó semmiért – hiszen az elmúlt időszakban a híradások román belpolitikai vonatkozásban szinte nem is szóltak egyébről, mint a PSD-t belülről marcangoló konfliktusról, és egy adott ponton még úgy is nézett ki, hogy felülkerekedhet a belső ellenzék.

Nos, mint láthatjuk, nem így történt. Így már csak az a kérdés, hogyan tovább, hogyan kezdi a hetet a nagyobbik kormánypárt a parlamentben és a kormányban, elkezdenek-e végre azzal foglalkozni, ami az embereket érinti ahelyett, hogy az egymásnak üzengetéssel lennének elfoglalva. Ha hinni lehet a nyilatkozatoknak, akkor végre kibeszélték a sérelmeiket, így nem kellene hiú ábrándnak lennie, hogy végre a munka kerül a prioritáslista élére.

Hogy végre konkrét cselekvési tervet látunk az afrikai sertéspestis terjedésének megfékezésére, a romokban heverő ágazat megmentésére, végre láthatjuk a jövő évi költségvetés sarokszámait és célkitűzéseit, az infrastrukturális beruházásokat, a régóta ígért nyugdíjtörvényt, vagy a Románia rendelkezésére álló európai uniós források lehívásának felgyorsítását. (A sort persze a végtelenségig folytathatnánk, ezen a ponton mindenki gondolhat a számára legégetőbb probléma orvoslását célzó törvénytervezetekre, cselekvési tervekre.)

Ám mégis inkább hiú ábrándként tekintünk ezekre a rég várt intézkedésekre, mert már most látjuk, az elkövetkező időszak prioritása a szociálliberális kormány számára a család alkotmányos meghatározásának a módosításáról október 6–7-én tartandó  népszavazás lesz, utána pedig jön az előre bejelentett kormányátalakítás.

A 2019-es állami költségvetés tervezete pedig tovább késik, nehogy véletlenül egyszer időben lehessen tervezni a következő évet, legyen szó a vállalkozásokról vagy éppen a polgárokról.