Gazda Árpád
2025. július 14., 18:012025. július 14., 18:01
2025. július 14., 18:082025. július 14., 18:08
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
A kérdést az utóbbi napokban egyre gyakrabban szegezi neki a sajtó a minisztereknek, az állami tisztségviselőknek, az állami vállalatok igazgatóinak, és egyelőre csak a szociáldemokrata Bogdan Ivan energiaügyi miniszter, és néhány vállalati vezető jelentette be, hogy lemond fizetése 20 százalékáról. Az állam két legfőbb vezetője egyelőre kínosan elzárkózott a teherviseléshez való személyes hozzájárulástól. Ilie Bolojan miniszterelnök nem zárta ki, hogy később visszatér a kérdésre, de alapból populistának tartotta a felvetést, hogy a politikusok személyesen is járuljanak hozzá a válságkezeléshez.
A hozzáállás azért tűnik kirívónak, mert hónapok óta arról szól a romániai politika, hogy szigorú korrekciós intézkedések szükségesek az ország gazdaságpolitikájában, melyek mindenkire többletterhet rónak. Emellett épp hétfőn ismertették az Inscop Research közvéleménykutató friss felmérésének eredményét, mely szerint a megkérdezettek 46 százaléka teljes mértékben és további 24,6 százaléka pedig nagy mértékben az államot okolja a nehéz gazdasági helyzetért. Ráadásul mind a miniszterelnök, mind pedig az államfő a választások utáni megszólalásaiban egyik legfontosabb feladatának tekintette, hogy visszaállítsák a lakosság bizalmát az állam és intézményei iránt.
No nem azért, mintha nagy tételt jelentene a költségvetésben a politikusoknak kiosztott fizetés. Ha azonban olyan súlyos az ország gazdasági helyzete, amilyennek próbálták bemutatni az elmúlt napokban, nemcsak a megspórolt lejekre, hanem a személyes példamutatásra is szükség van a takarékoskodásban. Különben nem sikerül elfogadtatni az emberekkel a megszorításokat.
A szakszervezeti tömbök máris mozgolódnak a kormány intézkedései ellen. Hétfő délutánra még csak felvonulást ígértek, de érik az elégedetlenség, és hamarosan beköszönt a sztrájkok időszaka is. Ha pedig leáll a vasút és a bukaresti tömegközlekedés, aligha tudja végigvinni a kormány a megszorító politikáját.
A középkorban a hadvezérek maguk mentek a csapataik élén szembe az ellenséggel. Kockázatos volt a hadi taktika, hiszen a vezér eleste vagy megsebesülése zavart okozhatott a csapatok számára, de ennek ellenére úgy gondolták, hogy a példamutatás a legfontosabb. A sereg minden tagjának látnia kell, hogy a vezér sem félti az életét, így hát nekik is vállalni kell a kockázatot.
Van azonban időben közelebbi példa is arra, hogy személyes, vagy családi áldozatvállalással lehet hitelesen képviselni a közösség érdekét. Erdély egyik mintatelepülésének, Kalotaszentkirálynak az RMDSZ-es polgármestere, Póka András György mesélte el, hogy amikor először választották a község élére, az önkormányzati képviselőkkel közösen járták be a község valamennyi utcáját, és mindenütt feljegyezték a problémákat. Nemcsak azokat, amelyeket a hivatalnak kellett megoldania, hanem azokat is, amelyek megoldása a község egyes lakosaira hárult. Levélben szólítottak cselekvésre mindenkit, akinek düledezett a kerítése, hullott a vakolat a háza homlokzatáról, elhanyagolt volt az udvara, vagy közterületen tartott tűzifát, építőanyagot vagy mezőgazdasági gépeket. A felszólítottak között volt a polgármester idős édesanyja is, aki a fiától várt segítséget az utcát csúfító kőhalom eltakarításához.
Az idős asszonynak biztosan nem esett jól, hogy szégyenpadra került egy olyan ügy miatt, amelynek a megoldását a fiától várta, a polgármester azonban vállalta a családi szégyent, mert úgy érezte: csak így tudja megüzenni a közösségnek, hogy nincs kivételezés. Mindenkire érvényesek a helyi szabályok, és mindenkinek vállalnia kell a feladat rá eső részét a felemelkedéshez. A példamutatás pedig meghozta az eredményt. Kalotaszentkirály ma az ausztriai, németországi falvakkal vetekedik a rendezettségben, az itt lakóknak és az ide látogatóknak nyújtott szolgáltatásokban.
A bukaresti kormányzat már azzal is hibázott, hogy nem maga vetette fel a politikusok személyes hozzájárulásának a kérdését. Ha az első megszorítási csomagot megelőzte volna a nulladik, amelyik a parlamenti képviselők, miniszterek, államtitkárok fizetésének a csökkentéséről szól, minden bizonnyal megelőzhető lett volna a társadalmi elégedetlenség, a szakszervezeti mozgolódás. Mert legyen világos:
Valószínű, hogy a végeredmény így is az lesz, hogy a politikusok kénytelenek lesznek a saját pénzük egy részéről lemondani. Ha azonban ezt nem önként teszik, hanem csak úgy, ímmel-ámmal, a társadalmi nyomásra, a sajtó ismételt kérdéseire adott válaszként, épp a gesztus meggyőző hatását csökkentik, vagy nullázzák le. Arra pedig gondolni sem merek, hogy milyen káros lenne kivárni, hogy az ellenzékben maradt szélsőséges pártok jöjjenek a kezdeményezéssel.
A „Fogjuk meg s vigyétek!” politikája helyett ideje áttérni az „Utánam, vitézek!” politikájára.
Balogh Levente
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Balogh Levente
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Rostás Szabolcs
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Balogh Levente
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Balogh Levente
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Balogh Levente
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Rostás Szabolcs
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
szóljon hozzá!