2010. február 03., 11:022010. február 03., 11:02
Így tett a 2004-es helyhatósági választások idején, amikor kolozsvári polgármesterjelöltként a Bibliára tett kézzel esküdött arra: nem működik együtt a magyarsággal és az RMDSZ-szel (aztán a PDL azóta is együttkormányoz a szövetséggel a Kolozs megyei és kincses városi képviselő-atestületben), majd Traian Băsescu tavalyi népszavazásának sikerén felbuzdulva az egekig magasztalta az egykamarás parlament bevezetésének ötletét, holott egyetemi tanárként a kétkamarás felette szükséges voltára hívta fel a jogi hallgatók figyelmét.
Ezúttal pedig arról a kisebbségi törvényről állítja, hogy „egy demokratikus társadalomban szükséges”, amelynek kapcsán korábban leszögezte: Románia nem lesz gyakorlótér a kisebbségi jogok szavatolása terén. Ez a Boc tehát ugyanaz a Boc, aki tisztában van vele: muszáj engedményeket tennie az RMDSZ-nek, különben a kormánya megbukik, ugyanakkor ezeket a gesztusokat most kell megtennie a magyaroknak, közvetlenül a választások előtt politikai öngyilkosság lenne egy román politikus részéről. Amúgy az RMDSZ által 2005-ben előterjesztett, azóta többek között a PDL ellenkezése nyomán mellékvágányra terelt jogszabály számos jelentős előrelépést tartalmaz a kisebbségvédelem terén, kezdve azzal, hogy felülírja a Romániát egységes nemzetállamként meghatározó alkotmányt, és államalkotó tényezőnek nevezi a nemzeti kisebbségeket.
Nagy-nagy hibája azonban, hogy a kisebbségi szervezetek létrejötte esetében fenntartaná az RMDSZ monopóliumát, valamint például az MPP bejegyzésekor már tapasztalt diszkriminatív előírásokat, másrészt a nemzeti kisebbségek kulturális autonómiájának szavatolásáról szóló, rétestésztaként elnyúlt parlamenti vita során kiiktatott cikkely nélkül a jogszabály alaposan felhígult. Arról nem beszélve, hogy a tervezetet az RMDSZ magyar partnere, az EMNT sem fogadja el jelenlegi formájában, így a törvényhozási vita előtt még „házon belül” is módosítani kell.
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.