VEZÉRCIKK – Veszélyes vizekre eveztek a Nemzetstratégiai Kutatóintézet halászai, ám vitathatatlan érdemük, hogy olyan problémákat hoztak felszínre, amelyekkel sokkal többet kell foglalkozni, mint eddig.
2015. május 19., 20:152015. május 19., 20:15
A szórványmagyarság a kisebbségi lét súlyos következményeiről szolgáltat nap mint nap „élő tudósítást”, ám a kétségbeejtő, egyúttal tanulságos történések ellenére eddig nem született átfogó mentési stratégia. Abban egyetértés mutatkozik, hogy a legfontosabb cél a szülőföldön maradás és az anyanyelven való boldogulás, ám a szülőföld igen tág fogalom, amely szubjektíven megítélhető jelentéstartalmat hordoz.
A nem olyan régen Budapesten megalakult Nemzetstratégiai Kutatóintézet úgy döntött, saját szakállra belevág a szórványmentésbe, a jelek szerint Erdély szintjére „kitolva” mindannyiunk szülőföldjének határait. A besztercei és medgyesi példák arról tanúskodnak, hogy a Szász Jenő által vezetett intézet a tömbmagyarság óvó szárnyai alá menekítené a diákokat, nem törődve azzal, hogy ösztöndíjjal, ingyenes bentlakással és utaztatással kecsegtetető ajánlatuk tönkreteheti azt, amin évek óta vért izzadva munkálkodnak a „végeken”.
A székelyföldi küldöttek besztercei és medgyesi kampánya nagy felháborodást váltott ki – abszolút jogosan, hiszen Szász Jenőék anélkül indultak el egy úton, hogy széles körű egyeztetést folytattak volna az érintettekkel, a helyi közösségek tagjaival, vezetőivel. Azonban magánakciójuknak pozitív hozadéka is van: egyértelművé vált, hogy nem így kell csinálni. Szintén örvendetes, hogy kiderült, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet rendelkezik anyagi forrásokkal, amelyeket a magyarul tanuló diákok támogatására fordíthat.
Nagyon reméljük, hogy ezt az összeget nemcsak Székelyudvarhelyre szállított gyerekekre költhetik el, hanem mondjuk Besztercén, Medgyesen, Nagyenyeden, Déván, Temesváron, Aradon vagy Nagybányán is, ott, ahol a szülők, tanárok és érdekvédelmi vezetők régóta harcolnak a megmaradásért – csak „kicsiben”.
Mert a csábító felajánlás helyben, a szórványtérségek központjaiban is szép eredményekkel járhat. S talán épp az életbevágóan fontos támogatásnak köszönhetően fogják valamivel többen kimondani a végeken is: boldogulok a szülőföldemen.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
szóljon hozzá!