Méhes Kati szatmári színművész: a színész és rendező jó kapcsolatának kulcsa a „szeretetfolyosó” és a bizalom

Méhes Kati szatmári színművész: a színész és rendező jó kapcsolatának kulcsa a „szeretetfolyosó” és a bizalom

Méhes Kati: „változtak és változnak az idők, de a szatmári társulatban érvényes marad, hogy a színjátszás társasjáték”

Fotó: Kiss Judit

„Manapság a rendezői színház a divat, amely világrengető problémákat, kétségbeejtő víziókat tár a nézők elé, és inkább az értelemre, semmint az érzelmekre akar hatni, így a kisemberek gondja-baja, a mindennapok problémái valahogy a háttérbe szorulnak” – fejtette ki a Krónikának Méhes Kati színművész, aki ötven éve tagja a szatmárnémeti Harag György Társulatnak. Méhes Katival pályaképéről, kedvenc szerepeiről, a színháznak a fél évszázad alatt történt változásairól, színészi hitvallásáról, a rendezőkkel és a kollégákkal való közös munkáról is beszélgettünk.

Kiss Judit

2024. május 04., 10:342024. május 04., 10:34

2024. május 05., 18:512024. május 05., 18:51

– Kereken ötven éve játszik a szatmárnémeti Harag György Társulatnál, fél évszázada meghatározó alakja a színháznak. Az elmúlt években több ízben volt szerencsém létni a színpadon, és mindannyiszor „fejedelmi”, erőteljes színpadi jelenlétet kívánó szerepekben tűnt fel. A Csongor és Tündében a Fejedelem, A nagy Romulusban Odoaker, a germánok fejedelme, a My Fair Ladyben pedig Higgins professzor erősen domináns anyjaként láthatta a közönség. Nagyon erőteljesen kisugárzó a színpadi jelenléte, ez vajon hol gyökerezik Önben?

– Nem tudom. Egy kollégánk mondogatta, hogy a szerep teszi a színészt. Talán van benne valami! A Fejedelem a Csongor és Tündében nagy meglepetés volt, nem számítottam rá. Hogy is számíthattam volna, hiszen tudomásom szerint ezt mindig férfiak játszották. Hogyan jutott eszébe a rendezőnek, hogy ezt rám ossza – fogalmam sincs. Mindenesetre örültem a szerepnek, jól érzem magam benne, szeretem. Sardar Tagirovskyval azelőtt a Raszputyin című Szőcs Géza-darabban dolgoztam. Ott Arkangyal voltam és Bárénekesnő, s mint ilyen, egy kedvemre való, szép dalt énekeltem franciául. Az egész munkafolyamat alatt úgy éreztem, hogy egy nyelvet beszélünk, hogy értjük egymást. Ugyanez érvényes volt a Csongor és Tünde alatt is.

Idézet
Én úgy hiszem, hogy a színész-rendező viszonyban legfontosabb a bizalom és a szeretet. Ha a rendező bízik abban, hogy a színész meg tudja csinálni a szerepet, ha a színész bízik a rendezőben, akkor – viccesen szólva – kialakul egy „szeretet-folyosó”, ahol egyszerű a közlekedés, és abból jó dolgok születhetnek.

Nem véletlen, hogy bizonyos rendezők bizonyos színészekkel dolgoznak legtöbbet, azokkal, akikkel könnyen megértik egymást, ilyenkor nem kell túl sokat magyarázni. A rendező adja az instrukciót, a színész úgy érti, ahogy azt a rendező szeretné, s már csinálja is. Nincs sok vesződés, könnyen megy a munka.

Galéria

A Csongor és Tünde című előadásban a Fejedelem szerepét alakította Méhes Kati

Fotó: Jäger Tibor/ Harag György Társulat

– Aztán a Csongor és Tünde Fejedelmének szerepe után következett a Bocsárdi László rendezte Nagy Romulusban az Odoaker germán fejedelem szerepe.

– A Csongor és Tünde bemutatójára eljött Bocsárdi László is. Előadás után odajött hozzám, megölelt, „ ember, hogy micsoda energiáid vannak!” – mondta. Egyértelmű volt, hogy tetszett neki, amit csináltam. Őszintén szólva meg is lepődtem, mert visszafogott embernek ismertem, és nem számítottam ilyen lelkes gratulációra. Kiosztott A nagy Romulusba. Azelőtt már dolgoztunk együtt a Tévedések vígjátékában. Amikor megjelent a Romulus színlapja, nem lehetett tudni, ki mit játszik, csak a résztvevő színészek neve volt felsorolva. Olvasópróbán mindenkivel minden szerepet olvastatott. Fogalmam nem volt, hogy mit keresek itt, hiszen két női szereplő van: egy fiatal és egy középkorú. A felsorolásban viszont négy nő volt. Egyebek mellett többször olvastatta velem Romulus szövegét, szünetben tréfálkoztunk is a kollégákkal, hogy én leszek a címszereplő. Néhány napi találgatás után kiderült, hogy Odoakert szánta nekem, a germánok fejedelmét.

Galéria

Méhes Kati (balról) az Interaktív című produkcióban, amelyet 2024-ben mutattak be

Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat

Idézet
Még egy meglepetés, még egy férfiszerep! Akkor vágattam le a hajam rövidre. Jó munka volt, minden percét élveztem.

A harmadik szerep, amit említett, a Mrs. Higgins. Én egyáltalán nem ilyennek képzeltem ezt a figurát. Andrei Șerban – akivel számomra szintén boldogság volt dolgozni – egy halk szavú úriember. Ez a próbafolyamat számomra felért egy továbbképző tanfolyammal, neki határozott elképzelése volt minden szerepről. Mrs. Higginst ő ilyennek látta, és én alakultam az ő elképzeléséhez a nagyon kellemes, jó hangulatú próbafolyamat során. Őszintén örülök, hogy beválogatott a csapatába, élmény volt a közös munka.

Galéria

Odoakernek, a germánok fejedelmének a szerepét alakította Méhes Kati (jobbról) a Bocsárdi László által rendezett, A nagy Romulus című produkcióban

Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat

– Ötven éve tagja a szatmári társulatnak, ennyi idő alatt nyilván nagyon sokat változott általában a színház, a formanyelv, a stílus, divatok tekintetében, és rengeteg rendezővel dolgozhatott együtt. Hogyan szűrődött le az Ön számára, mitől bizonyult jónak egy rendező az Önhöz, mint színészhez való viszony tekintetében?

– Valóban, elég sok rendezővel dolgoztam. Kivel jól, kivel kevésbé jól. Sokfélék vagyunk, színészek és rendezők is. Mint már szó volt róla, akivel egy hullámhosszon vagyunk, azzal jó dolgozni. Akivel nem, azzal egy-két próbálkozás után alighanem megszűnik a közreműködés. Nekem szükségem van a rendezőre és arra a bizonyos „szeretet-folyosóra”. Szükségem van arra, hogy átlendítsen az elakadásokon, hogy megerősítse azt , ha valamit jónak lát. Nem mindenki ilyen persze, sokan vagyunk, sokfélék.

Idézet
A színésznek is, a rendezőnek is van elképzelése a szerepről. Ha a kettő nem fedi egymást, fontos, hogy szót értsünk, és vagy egyik, vagy másik engedjen. Beszélgessünk!

Amikor ide kerültem, „B ligás” lettem. Akkor sok volt a sportkedvelő férfi kolléga, ők osztották A és B ligára a társulatot. Az „A liga” dolgozott a szakmának, ők készítették a reprezentatív előadásokat, ezeket általában Kovács Ferenc rendezte. A „B ligások” a szórakoztató, zenés, illetve a kötelező darabokban játszottak, ezeket általában Kovács Ádám rendezte.

Galéria

A. de Herz – Kisfalussy: Jó reggelt, szerelem – Méhes Kati, Benczédi Sándor, Szugyiczky István, Czintos József, Dengyel Iván

Fotó: Harag György Társulat

Aztán voltak, akik kirándultak a rendezői terepre, például Kisfalussy Bálint vagy Gyöngyösi Gábor, akik szintén a szórakoztató darabokat, kabarékat rendezték igen nagy sikerrel. De dolgoztam Szabó Ódzsával, Horváth Bélával, Kövesdi Istvánnal, Tóth-Páll Miklóssal, Balog Attilával, Lendvai Zoltánnal, Andrei Șerbannal, hogy csak néhányat említsek a kedvencek közül, akikkel nekem öröm volt a munka.

Idézet
Volt olyan is, hogy nem volt öröm, például ha azt mondta a rendező, hogy „lépsz kettőt, számolsz háromig, és utána mondod a szöveget”. Vagy kaptam olyan instrukciót is, hogy „átmész valahova és csinálsz valamit”.

Gyöngyösi Gábornak jó érzéke volt a könnyed, úgymond polgári színművekhez. Nem nagyon szólt bele a színész munkájába. Egy-egy lényeges pontnál megálltunk, azt mondta: itt vigyázzatok ezért meg ezért, a továbbiakban pörgessétek meg. Így készült a nagy sikerű Doktor úr című Molnár Ferenc-darab, amelyben olyan kiváló kollégákkal dolgoztam Sárkánynéként, mint Dengyel Iván és Benczédi Sándor, akik a vígjáték nagymesterei voltak. Kell annál nagyobb öröm, mint amikor bemész egy üzletbe, és azt mondja az elárusítónő negyven év után, hogy én emlékszem a művésznőre még a Doktor úrból? Na, az volt egy jó előadás!

Galéria

A Raszputyin című Szőcs Géza-darabban 2019-ben

Fotó: Schumy Csaba

– Ha jól tudom, pályaképében domináltak a vígjátékszerepek.

– Így igaz. Az előbb említett Sárkányné is ilyen volt. Én szerettem ezt a szerepkört. Azt gondolom magamról, hogy derűlátó, jó kedélyű vagyok, és most visszaugranék az időben egy jó nagyot. Gyerekkoromban a vakációkat nagyikáméknál töltöttük. Nagyapámnál nem volt pardon, pontban egy órakor, mikor a Kossuth rádióban megszólalt a déli harangszó, leült ebédelni.

Idézet
Közben meghallgatta a híreket és a Jó ebédhez szól a nótát. Én igyekeztem gyorsan enni, mert amikor a szomorú nótákat hallottam, mindig elkapott a sírás, és elment az étvágyam is.
Galéria

Alexandru Kiriţescu: Szarkafészek – Dálnoky Zsóka, Vándor András, Dengyel Iván, Méhes Kati és András Gyula

Fotó: Harag György Társulat

Csak a vidám nótákat szerettem, és a kabarékat, amelyek jókedvre derítettek, a tragédia nem igazán az én műfajom. Ez lelki alkat kérdése, úgy gondolom. Ezért is örültem én a „B ligának”.

– A színházak műsorpolitikájában manapság jelenleg inkább mintha a tragédia felé hajló, súlyos témákat érintő darabok dominálnának, úgy tűnik, kevesebb a vígjáték. Mintha a színházlátogató manapság ritkábban találna olyan kínálatot, amin felszabadultan nevethet, vagy ami inkább az élet derűjét hozná közel. Hogyan látja ezt?

– Én is így látom. Egyébként nem minden színész tud vígjátékot játszani. Nem vagyok benne biztos, hogy ezt lehet tanulni. Ha megvan az érzék hozzá, és komolyan veszi az ember, akkor lehet fejleszteni.

Idézet
Állítom, hogy a legnehezebb műfaj a könnyű műfaj. Másodpercnyi pontossággal ki kell dolgozni, ki kell kísérletezni mindent, hogy a poénok „üljenek”.
Galéria

Méhes Kati: „a tragédia nem igazán az én műfajom. Ez lelki alkat kérdése, úgy gondolom”

Fotó: Kiss Judit

Jellegzetes figurákat kell teremteni. Itt egy időben nagyon jó csapat volt, akik magas fokon művelték ezt a műfajt. Gondolok itt a nemrég az élők sorából eltávozott Czintos Józsefre, aki mindenben nagyszerű volt, de a vígjátékban verhetetlen. Aztán Fülöp Zoltán, Török István, Nádai Pista bácsi, a hölgyek közül Nagy Iza, Tarnói Emília – ők mind mesterei voltak a kabaréknak, vígjátékoknak. Tőlük lehetett „lopni”, ellesni a szabályokat.

Galéria

Alekszandr Gelman: Prémium – Méhes Kati

Fotó: Harag György Társulat

– Ön nagyon gyakran és szívesen énekelt is a színpadon, hiszen jó hangja van. Sőt, volt olyan önálló pódiumműsora, aminek az volt a címe: Dalokkal emlékezem.

– Igen, a kabarékban egy sor nevetséges nagysád- és házisárkány-figura mellett mindig énekeltem, kizárólag vidám slágereket, nótákat, kuplékat, sanzonokat, mikor mit, és természetesen a zenés darabokban azt, amit kellett. Igen, volt egy ilyen című összeállításom. Amikor ötven éves lettem, akkor leptem meg magam ezzel a műsorral egy barátnőm javaslatára. Mesélős műsor volt, sok dallal.

Galéria

Méhes Kati (középen) a Család ellen nincs orvosság című előadásban 2018-ban

Fotó: Harag György Társulat

Idézet
Volt miből összerakni, hiszen sok zenés darabban játszottam, és ötvenévesen már van is miről mesélni.

Az akkori igazgató szerintem nem tartotta érdemesnek, de Parászka Miklós rendező annyit mondott, amikor megmutattam az anyagot, hogy: „ez kész van, fogj hozzá, csináld meg".

– Több önálló pódiumműsora is volt, olyan is, amit más színészekkel együtt mutattak be.

– Azokat nagyrészt Tóth-Páll Miklós színművész állította össze. Több ilyen műsorunk volt. Emlékezetes a Te vagy a szabadító című, istenes versekből készült összeállítás és a Több is veszett Mohácsnál – a magyar lélek formái című, ezek ötven fölötti előadásszámot értek meg, rengeteg helyre elvittük itt az országban és határon túlra is.

Galéria

Méhes Kati: „a férfi odalépett hozzám, bemutatkozott és azt mondta: Spiró György vagyok, szeretnék gratulálni”

Fotó: Kiss Judit

– A jelenleg Kolozsváron játszó Kató Emőkével és Szűcs Ervinnel is volt közös műsoruk Szatmáron.

– Kabaréjelenetekből, dalokból összeállított műsorokat adtunk elő egy kávézóban. A Filharmóniával szembeni kávézónak abban az időben egy nagy színházrajongó volt a vezetője. Rendszeresen felléptetett zenészeket. színészeket. Nem volt belépti díj, egy jelképes összegért kellett fogyasztani (egy kávé ára), és ennek fejében a nézők kaptak egy egyórás műsort. Emő és Ervin tehetséges, sokoldalú fiatal színészek voltak, akik jó érzékkel művelték ezt a műfajt. Nagyrészt én állítottam össze ezeket a kis előadásokat, vittem az anyagot, javasoltam dalokat, aztán közösen véglegesítettük négyesben a zongorista kolléganővel együtt. Szerettük, a közönség is.

Galéria

Méhes Kati (balról) a 2017-ben bemutatott, Bernarda Alba háza című előadásban

Fotó: Harag György Társulat

Idézet
Mindig zsúfolásig megtelt a kis kávézó. Igény volt rá, mert akkor a színház már nem csinált ilyen előadásokat.

Alkalmi zenés műsorokat is összeállítottam például karácsonyra, húsvétra, vagy névnapok alkalmával. Hogy ezekből is említsek: híres Erzsébetek, Katalinok, Miklósok, stb. Slágerekkel, dalokkal fűszerezve igen közkedvelt kis előadások voltak.

– Létezik a Tréfás és pajzán népi történetek és népdalok című műsora is.

– Igen. Tóth-Páll Miklós ötlete alapján állítottam össze, és ugyancsak a kávézóban mutattam be. Bejártam vele a Szatmár környéki falvakat, voltam Magyarországon, hívtak Németországba, utoljára tavaly februárban Svédországot jártam be vele. Sok emlékezetes pillanat fűződik ezekhez a kiszállásokhoz, turnékhoz. Külföldön előadás után szeretetvendégséget tartanak, mert több helyről érkeznek az ott élő magyarok, és ez jó alkalom egy kis beszélgetésre, találkozásra, akár ismerkedésre. Például Münster környékén sokan élnek az innen kivándorolt sváb-magyarok közül. Megható volt, ahogy elsírták magukat a beszélgetések során. Szinte mindenki ismert engem, hisz itthon színházba járó emberek voltak. Mindenki külön-külön akart beszélgetni velem. Összegezve, mondhatni szó szerint ugyanazt mondták könnyek között: ahogy megláttak, felelevenedett előttük a fiatalságuk, látták magukat a szatmári színház előcsarnokában, ahol a barátokkal találkoztak, majd előadás után együtt mentek vendéglőbe, ahol megbeszélték az előadást.

Galéria

Soltész József: Hat szem egy kulcslyukon – Méhes Kati, Kiss Imre és Czintos József

Fotó: Harag György Társulat

Idézet
A nők felsorolták cím szerint a kabarékat – mi, színészek már nem emlékszünk, melyiknek mi volt a címe, csak arra, hogy kabaré volt –, és melyikben milyen ruhában énekeltem ezt vagy azt a slágert. Hihetetlen, hogy milyen aprólékosan emlékeztek mindenre.

Elmesélték, hogy jó anyagi körülmények között élnek, a gyerekek már ott jártak iskolába, mindenük megvan, csak a lelkük – és itt ismét sírás –, a lelkük az itthon maradt. Ott sosem lesznek otthon, nekik az otthon mindig az marad, amit itt hagytak. Ölelgettek, tartóztattak, meghívtak magukhoz, bármikor arra járok, menjek hozzájuk, névjegykártyát adtak. Ami meglepő, hogy a Magyarországra áttelepültek ugyanígy beszéltek. Fájdalmas találkozások voltak.

Idézet
1989 előtt a színháznak volt egy erős összetartó ereje. Önazonosságunk megőrzésében fontos szerepet játszott. A közönség megtanult a sorok között olvasni, színház esetében inkább hallani.

Apró poénoknak köszönhetően ki tudtuk nevetni a nyomorúságunkat. A kabaré az egyetlen balzsam volt sok ember lelkének. Ha egy jót nevettünk, talán könnyebb volt a következő nap. Csak egy példát említek. Tudvalevő, hogy akkor nem lehetett húst kapni. Emlékszem egy jelenetre, ahol a következő párbeszéd-részlet hangzott el:

Idézet
Mi volt az ebéd? Háát, egy kis spenótfőzelék. Na és mi volt a feltét? Az a kis piros pettyes fedő. Erre mindig bejött a nyílt színi taps.

Ha egy ilyen apró dolog elhangzott a színpadon, a nézők már hálásak voltak.

– Mélyen belelátott az elmúlt ötven év színházcsinálási folyamataiba. Az elmúlt évtizedekben olykor voltak viták arról, hogy inkább az úgynevezett művész-színház, vagy a közönségbarát színház kerüljön előtérbe. Hogyan látja ezt?

– Azt látom, hogy manapság a rendezői színház a divat, amely világrengető problémákat, kétségbeejtő víziókat tár a nézők elé, és inkább az értelemre, semmint az érzelmekre akar hatni. Tudom, sajnos ilyen világot élünk, és

Idézet
így a kisemberek gondja-baja, a mindennapok problémái valahogy a háttérbe szorulnak. Egyre kevesebb olyan előadást látok, amely érzelmileg megérint, ahol önfeledten jókat tudnék nevetni vagy akár sírni. A legtöbb előadás nem oldja, hanem halmozza a feszültséget bennem.

Nem véletlen szerintem, hogy olyan nagy sikere van a közönségnél a Hegedűs a háztetőn című darabnak – és nemcsak nálunk, a szatmári színházban, hanem mindenhol, ahol műsoron van, hiszen ebben a kisember magára ismer. Látja, hogy más is bukdácsol, hogy mindnyájan elesünk, felállunk, sírunk, nevetünk, visszük a mindennapok terheit, hogy kiszolgáltatottak vagyunk a mindenkori hatalomnak, de próbálunk emberek maradni, s a legrosszabb körülményekből is próbáljuk kihozni a legtöbbet. Nagy szükség van az ilyen darabokra, előadásokra.

– Ha összegezni kellene, megközelítőleg hány előadásban játszott? És ha ki lehetne emelni egy-két szerepet ezekből, melyek voltak a kedvencei?

– Ha azt nézzük, hogy az ötvenedik évadomat taposom ezen a színpadon, s ha évadonként csak két szerepet játszottam volna, – márpedig nemcsak kettő volt – akkor is száznál vagyunk. De volt százötven is. Kedvencek? Persze, hogy voltak, nézzünk néhányat. Először is a Rút kiskacsában a Molett hölgy lánya. Ezt Szabó Ódzsa rendezte, annyi szeretettel, odafigyeléssel, biztatással irányítgatott, hogy örök hálát érzek iránta. Aztán Sárkányné a Doktor úrból. Karácsony Nagy Zsuzsanna a Jó estét nyár, jó estét szerelemből, A Lakon házából Letícia, a Hippolyt, a lakáj Mimije, a Csirkefejből az anya, Marléne az Edit és Marlénéből, a Padlás Mamókája, Kleinné a Spiró György által írt Helló, doktor Mengeléből. Ez utóbbihoz kapcsolódik egy kedves kis történet. Meghívták az előadást Debrecenbe a Deszka fesztiválra. Előadás után lementünk a büfébe. Sok ismerős és ismeretlen, főleg hölgyek jöttek gratulálni. Megjelent egy férfi is, ismerősnek tűnt, de nem tudtam hova tenni. Udvariasan megállt oldalt, hagyta a hölgyeket, de azok egyre többen jöttek, már-már kis sor lett.

Idézet
Egy adott ponton túl – udvariasság ide, udvariasság oda – odalépett hozzám. Bemutatkozott: Spiró György vagyok, szeretnék gratulálni.

Én a meglepetéstől nem hallottam, mit mondott a továbbiakban, valami olyasmit, hogy így képzelte el ő is ezt a figurát s hogy tetszett neki. Boldogságomban megöleltem s megpusziltam, és ezen az érzelmi túltengésen mindketten meglepődtünk, aztán elköszönt ,s ment a többi kollégához is. Térjünk vissza a kedvencekhez: a Mágnás Miskából a Nagymama, a Roncsderby Viktóriája. a Gengszter nagyi, a Fejedelem a Csongor és Tündében, Odoaker a Nagy Romulusból, Mrs. Higgins a My Fair Ladyből, az Interaktív Olgája.

korábban írtuk

„Szatmárikum” a Harag György Társulat és közönsége szeretetkapcsolata
„Szatmárikum” a Harag György Társulat és közönsége szeretetkapcsolata

A Harag György Társulat és közönségének kapcsolata szeretetkapcsolat – talán eltűnt már lassan a többi erdélyi városból, de Szatmáron még létező a jelenség, hogy az emberek messziről felismerik a színészeket az utcán, nemcsak a magyarok, de a románok is.

– A Harag György Társulat jelenéhez is kapcsolódna egy kérdésem: több előadásukban is határozottan érződik, hogy a jelenlegi csapat nagyon összetartó, erős a csapatszellem.

– Igen, örülök, ha így érzékelte. Réges-régen, amikor ide kerültem, ez a színház híres volt arról, hogy jó a hangulat, segítőkészek a kollégák, szeretettel fogadják az új embereket. Akkor, amikor a mi zenés előadásaink, kabaréink jegyeiért hosszú sorok álltak Vásárhely főterén, több helyről is visszahallottuk, hogy az előadásaink minőségén érződik a kollégák közötti jó hangulat, szeretet, s ez lesugárzik a nézőtérre. Mi ebbe a hangulatba nőttünk bele, ezt adtuk tovább a fiatal generációnak. De változnak az idők, változnak az emberek. A mai fiataloknak sok mindenben más az elképzelésük, nyitva a világ előttük, más az értékrendjük, egyszóval sokat változott a világ.

Galéria

A My Fair Lady című előadás bukaresti bemutatóján Andrei Șerban rendező (középen felemelt kézzel), mellette balra Méhes Kati

Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat

Idézet
De az megmaradt, hogy a színjátszás társasjáték. Egymásra vagyunk utalva, és itt az a jó és hasznos, ha együttműködünk és segítjük, kisegítjük egymást, ha egy irányba húzzuk a szekeret.

Itt most egy tehetséges, fiatal társaság ért be. Az idők folyamán természetesen voltak hullámvölgyek, de úgy látom, hogy helyrebillent a mérleg, és jó a csapatszellem. Azt kívánom, hogy dolgozzanak továbbra is békességben, segítsék egymást, mert az mindig messzebbre visz, mint az áskálódás, rosszindulat. Sok, szép szerepet, jó rendezőket, darabokat, sikeres évadokat kívánok minden kollégámnak, s hívjanak továbbra is engem, ha van nekem való szerep, mert úgy érzem, még vannak tartalékaim . . . míg Isten erőt ad.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2024. június 04., kedd

Emlékkiállítás nyílik a kincses városban Makkai János bányamérnök-képzőművész alkotásaiból

Makkai János születésének 80. évfordulóján Születésnapomra címmel átfogó gyűjteményes emlékkiállítást rendeznek június 12-én Kolozsváron a néhai bányamérnök-képzőművész gyermekei.

Emlékkiállítás nyílik a kincses városban Makkai János bányamérnök-képzőművész alkotásaiból
2024. június 04., kedd

Rejtett kincsek, meghitt tájak: új videósorozat indul Erdély értékeiről, az első rész a csíksomlyói búcsúról szól

Felfedezésre váró rejtett kincsek, titokzatos zegzugok, meghitt tájak – ezek jellemzik Erdély csodálatos világát.

Rejtett kincsek, meghitt tájak: új videósorozat indul Erdély értékeiről, az első rész a csíksomlyói búcsúról szól
2024. június 04., kedd

„Apró mozaikokból mindenkiben összeáll kicsit a Kárpát-medence”. Erősödik a fiatal magyar kutatók kapcsolati hálója

Hogy mi köti össze, hozza közös nevezőre az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, vajdasági magyar fiatal kutatókat, arra a Collegium Talentum (CT) program ad választ.

„Apró mozaikokból mindenkiben összeáll kicsit a Kárpát-medence”. Erősödik a fiatal magyar kutatók kapcsolati hálója
2024. június 03., hétfő

Bukarestben díjazták a magyar irodalmat: Lövétei Lázár László és Nagy Zalán kapta a Romániai Írók Szövetsége elismeréseit

Két erdélyi költő, Lövétei Lázár László és Nagy Zalán is átvehette a Romániai Írók Szövetsége díjait – közölte hétfőn a Helikon folyóirat szerkesztősége.

Bukarestben díjazták a magyar irodalmat: Lövétei Lázár László és Nagy Zalán kapta a Romániai Írók Szövetsége elismeréseit
2024. június 03., hétfő

Tizenhat éven felülieknek szóló, sikamlós komédiával vendégszerepel Aradon a tatabányai színház

A tatabányai Jászai Mari Színház - Népház előadásában a Francia rúdugrás című komédiát, azaz „szextettet” láthatják az aradi nézők – közölte az Aradi Kamaraszínház.

Tizenhat éven felülieknek szóló, sikamlós komédiával vendégszerepel Aradon a tatabányai színház
2024. június 03., hétfő

Daniele Luchetti olasz rendező kapja a kolozsvári TIFF különdíját a filmművészethez való hozzájárulásáért

Az egyik legfontosabb kortárs olasz filmrendezőnek tartott Daniele Luchetti lesz a június 14. és 24. között zajló kolozsvári filmszemle, a 23. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) díszvendége.

Daniele Luchetti olasz rendező kapja a kolozsvári TIFF különdíját a filmművészethez való hozzájárulásáért
2024. június 03., hétfő

Számos vendégelőadást kínál közönségének a nagyváradi HolnapUtán Fesztivál

Erdélyi társulatok és színművészeti egyetemek előadásai is szerepelnek a június 10–16. között Nagyváradon tartandó HolnapUtán Fesztivál kínálatában – közölte a Szigligeti Színház.

Számos vendégelőadást kínál közönségének a nagyváradi HolnapUtán Fesztivál
2024. június 03., hétfő

Filmekkel, dokumentarista alkotásokkal emlékezik a trianoni békediktátumra a magyar közmédia

Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátumra történelmi filmekkel és dokumentarista alkotásokkal emlékeznek a közmédia csatornái a Nemzeti Összetartozás Napján.

Filmekkel, dokumentarista alkotásokkal emlékezik a trianoni békediktátumra a magyar közmédia
2024. június 02., vasárnap

Új dal és széki imázsklip született Kovács Nóri népdalénekes és a hagyományélő Józsi bácsi „összestimmolt” hangjából

A mezőségi táj, népművészet és hagyományok elevenednek meg furulyaszó kíséretében Kovács Nóri és a 88 éves széki Kovács Józsi bácsi legújabb dalában és videóklipjében. A magyarországi népdalénekesnő a közös munka előzményeiről beszélt a Krónikának.

Új dal és széki imázsklip született Kovács Nóri népdalénekes és a hagyományélő Józsi bácsi „összestimmolt” hangjából
2024. május 31., péntek

Elhunyt Tompos Kátya Jászai Mari- és Junior Prima díjas színművész, énekes

Hosszan tartó betegség után, 41 évesen, péntek hajnalban elhunyt Tompos Kátya Jászai Mari- és Junior Prima díjas színművész, énekes – tudatta a család és Tompos Kátya menedzsmentje az MTI-vel pénteken.

Elhunyt Tompos Kátya Jászai Mari- és Junior Prima díjas színművész, énekes