2009. február 04., 00:042009. február 04., 00:04
Sajnos a helyzet azóta nem sokat változott, a romániai fegyveres erők és igazságügyi szervek működését helyenként totális fejetlenség jellemzi, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi a bűnüldözés sikerességét. A román hatóságoknak a két halálos áldozatot követelő brassói rablógyilkosság kellett ahhoz, hogy lehulljon a hályog a szemükről, és belássák: a rendszer nem működik. A hazai börtönökben bármelyik köztörvényes bűnöző részesülhet eltávozásban, ha meggyőzően hajtogatja, hogy aktivitás hiányában lesüllyednek a heréi, az ügyészség vakon hisz a megvezetett törvényszéki orvosoknak, és nem fellebbezi meg a szabadlábra helyezést, később pedig a fegyház egyszerűen elfelejti közölni a rendőrséggel, hogy a fogvatartottnak esze ágában sincs visszatérni a rács mögé.
Eközben egy volt rab Strasbourgban pert nyer a román állam ellen amiatt, hogy a hatóságok még eljárást sem indítottak a sérelmére a börtöncellában elkövetett nemi erőszak ügyében. Ugyanez a helyzet a hadsereg kötelékeiben is, példa erre a Bukarest melletti fegyverraktár kifosztásának esete. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy senki nem akar belügyminiszter lenni Romániában. Persze kilóg a lóláb a legújabb távozó, Liviu Dragnea magyarázata mögül is, egy intézmény hatékony működésének ugyanis nem az anyagi források megléte az egyetlen záloga. A brassói rendőröknek valószínűleg akkor sem szúr szemet, hogy Serghei Gorbunov a kapitányságtól macskaugrásnyira működő edzőteremben püföli a homokzsákot, ha kétszer magasabb a fizetésük a mostaninál. Az pedig sehová sem vezet, hogy a főügyészségtől a legfelsőbb igazságszolgáltatási tanácson át számos intézmény médiaboldogító ankétokat indít a Gorbunov-botrány kapcsán, ennek elcsitulása után pedig marad minden a régiben.
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.