VEZÉRCIKK – A román nemzeti érdek fogalmát lassan belefoglalhatják a nemzetközi jogrendbe is, hiszen folyamatos bizonyítást nyer, hogy Bukarest szándéka, akarata mindenekfelett áll.
2016. április 05., 19:372016. április 05., 19:37
Jó példa erre a gyulafehérvári Batthyáneum könyvtár helyzete. Újabb igazolásként elég volt egy szenátor kirohanása, aki a sérthetetlen román nemzeti érdekkel ellentétesnek minősítette azt a hírt, hogy a kulturális miniszter a felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény közös igazgatását javasolta a római katolikus egyháznak, amely régóta pereskedik az állammal a tulajdonjogért.
A lemondásra szólított tárcavezető persze nyomban cáfolt, mondván, csupán peren kívüli megegyezést vetett fel, majd gyorsan hozzátette, milyen intézkedéseket tett, hogy az állam igaza győzedelmeskedjék a bíróságon.
Egy olyan döntéshozó gépezet előtt, amely korábban semmisnek nyilvánította a visszaszolgáltatást 1998-ban kimondó sürgősségi kormányrendeletet, mert – a bíróság sajátos olvasatában –, ha egy vagyont Erdélyre és a római katolikus egyházra hagytak, az kizárólag Romániáé. Tavaly pedig a restitúciós bizottság hozott újabb elutasító döntést, arra hivatkozva, hogy a visszaigénylő, azaz az egyház nem azonos a telekkönyvben szereplő egykori tulajdonossal, a Csillagdával – azzal a belső egységgel, amely ma is az egyházhoz tartozik.
Már a kiegyezés, a közös igazgatás gondolata is árulás – a román nemzeti érdek kikéri magának. Mit számít az Emberi Jogok Európai Bíróságának visszaszolgáltatást sürgető, kártérítést is kiszabó 2012-es határozata; és hol fáj az, hogy az amerikai külügyminisztérium éves országjelentéseiben a vallásszabadságot sértő eljárásként, fekete pontként említi a Batthyáneum helyzetét.
Nemrég a jelenlegi kormányfő is „bizonyított”: jól irányzott nyomásgyakorlási szándékkal közölte, amint „tisztázódik” az ingatlan jogi helyzete, állami és uniós forrásokból restaurálják a könyvtárat, és megnyitják a látogatók előtt. Ilyen körülmények között bízik a katolikus egyház a közigazgatási bíróságon zajló, a restitúciós bizottság döntése nyomán indított per sikeres végkimenetelében. Mert a remény államosítható vissza utoljára.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
szóljon hozzá!