VEZÉRCIKK – Tulajdonképpen szinte mindegy is, hogy a zsigeri magyargyűlölet vagy a szándékos provokáció – esetleg mindkettő – mozgatta Valentin Bretfeleant, a marosvásárhelyi helyi rendőrség vezetőjét, amikor a kétnyelvű utcanévtáblákat kihelyező polgárok zaklatására utasította beosztottait, és vérlázító öszszegű bírsággal fenyegette meg azokat, akik nem távolítják el a civil kezdeményezés nyomán fölszerelt táblákat.
2015. április 23., 19:512015. április 23., 19:51
A lényeg az, hogy egy normális országban ezek után nem maradhatna a helyén. Már csak azért sem, mert brutális cinizmussal viszonyul az ügyhöz.
Azt állítja: azok a magyarok provokálnának ki etnikai konfliktust, akik a normalitás szellemében – ha már az önkormányzat nem hajlandó rá – olyan táblákat helyeznek ki házukra, amelyen magyarul is olvasható az utcanév. Nem pedig a helyi rendőrség, amikor a normalitással szembe menve hadjáratot indít a magyar feliratok ellen, sértő módon „tiltott reklámnak\" minősítve azokat. (Normalitás alatt itt azt értjük, hogy egy városban, amelyet majdnem fele-fele arányban laknak magyarok és románok, az a természetes, ha minden hivatalos fórumon teljes kétnyelvűség érvényesül).
Románia azonban a jelek szerint még mindig nem tekinthető normális országnak. Miközben a rendőrparancsnok, aki volt hírszerző tiszt, azt állítja, a 25 évvel ezelőtti fekete március évfordulóján etnikai konfliktust akadályozott meg, a helyi rendőrség lépései épp hogy a véres magyar–román konfliktust kiváltó, negyed évszázaddal ezelőtti titkosszolgálati módszereket idézik, eredményük pedig ugyanaz, mint akkor: még a jelenleginél is jobban elmérgesítik a magyarok és a románok közötti viszonyt Erdély-szerte.
Mert a vásárhelyi utcanév-, illetve székelyzászló-botrány nem marad meg a város határain belül: az ottani magyarellenes lépések mindenhol tovább rontják a magyarok közérzetét, növelve a feszültséget. Persze egy személy eltávolítása még nem feltétlenül oldaná meg a konfliktust, ha a magyarellenes szellemiség megmarad – lásd a székelyföldi megyék magyarellenes prefektusait.
Mégis, a helyi rendőrség vezetőjének menesztése gesztusértékű lenne, és országos szinten közelebb vihetne az etnikumközi feszültség csökkentéséhez. Már ha egyáltalán ez a cél.
Ha minden rosszul megy, nem csupán Oroszországgal, de akár még a szomszédaival is konfliktusba kerülhet Románia azon törvénymódosítás nyomán, amely szerint Bukarest akár katonai erővel is megvédheti az ország határain kívül élő román állampolgárokat.
A demográfiai szakemberek kongatják a vészharangot az ország lakosságának drasztikus fogyásáról. Már olyan szintű az apadás, hogy hónapról hónapra dőlnek meg a negatív rekordok. Az ország jövője azonban nem foglalkoztatja a román politikai osztályt.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!