VEZÉRCIKK – Egy pici lépés előre, kettő viszsza, azután jottányi haladás toronyiránt, más tekintetben azonban araszolás hátrafelé – így is összegezhető mindaz, ami az idei érettségi körüli változásokat illeti.
2015. július 14., 20:102015. július 14., 20:10
2015. július 15., 10:382015. július 15., 10:38
Ugyan a statisztikák, az elégedett miniszteri nyilatkozat azt húzza alá, hogy nőtt az átmenési arány, és a tizenkettedikesek közül 7 százalékkal többen vették sikeresen az akadályokat, mint tavaly, mégsem örülhetnek felhőtlenül a végeredménynek az oktatási élet szereplői.
Madártávlatból nézve javulásként értékelhető, közelebbről nézve azonban nem mind arany... A menet közben bevezetett újratervezés nyilván nehezítette a vizsga lebonyolítását, és negatívan befolyásolta a vizsgázók, vizsgáztatók hangulatát, ez azonban nem volt nagyobb horderejű, mint a felső hatalmak bármely korábbi, az utolsó pillanatban érvényesített próbálkozása, hogy újfent átrajzolják a tanítás-tanulás-megmérettetés irányvonalainak egyre kuszábbá váló térképét.
Csupán a jéghegy csúcsának tekinthető, hogy a hírek néhol csalásokról, helyenként ragyogó, máshol tömeges bukásra mutató eredményekről vagy szembeötlő aránytalanságokról szóltak. A jelentős magyar lakossággal rendelkező térségek közül Kolozs és Szatmár megyében volt a legjobb a sikeresen érettségizők aránya, viszont Hargita megyében a diákok alig több mint fele csúszott át, sőt a legjobban érettségizettek listáján az első hét helyet román iskolák diákjai foglalták el.
Hogy azért jók itt-ott az eredmények, mert nem engedték érettségire a felkészületleneket? Vagy mert a diákok kezdik végre komolyan venni az érettségit? Ez csak részben lehet magyarázat. Viszonylagos érvényű, és nem új a nap alatt az sem, hogy a tömbmagyar megyék érettségizői azért is kullogtak hátul, mert évtizedek óta hiába forognak a román nyelvoktatás átalakításáról szóló küzdelem szélmalmai.
Így az idei eredmények sem tekinthetők látleletnek. Hanem csupán tünetegyüttesnek, amely felszínesen jelezhet bármi fontosat az oktatás mély áramlatairól. A mélyről, ahol a lényeg nem változott: ugyanazok a problémák nyomasztják továbbra is a hazai oktatás megannyi buktatójával szembesülőket.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!