• Vélemény

Egy azonban világos: a virtuális kampányok előbb-utóbb lecsengenek, de a felkiáltójelnek továbbra is előtérben kellene maradnia: a hashtagnél konkrétabb lépéseket kell tenni a jelenség megfékezésére.

Hogy egy „klasszikust”, Kelemen Hunort idézzünk, a szociáldemokraták ismét csak „szájba verték” a magyar szervezetet.

Egyre több hivatalos forrásból hallani olyan hangzatos számadatokat, amelyek szerint a külföldre vándorolt romániaiak alig várják, hogy hazatérjenek.

„Vedd fel a glugádat, legyél mistó, betontáré!” „Nem még vagy deszkurkörec, ha megveszed az abonamentet a trámvájra” – gyakran hallani ilyesféle keverékmondatokat a nagyvárosi utcán.

Ismét a mondásnak megfelelően történt: egeret szültek a hegyek.

Ha földrengésszerűnek nem is nevezhető az ausztriai választásokat az előzetes felméréseket beigazolva megnyerő Sebastian Kurz vezette Néppárt győzelme, annyi bizonyosnak tűnik, hogy „sógorainknál” az eddigihez képest gyökeresen új stílusú kormányzás jöhet.

A szocdemek népszerűségvesztésén túlmenően a rövid politikai válság első számú haszonélvezője tehát a jobbközép államfő, aki potenciális baloldali ellenjelölt hiányában várhatóan gond nélkül újrázhat a 2019-es elnökválasztáson.

Puigdemont és katalán függetlenségpárti társai nehezen jöhetnek ki jól ebből a helyzetből, mivel a függetlenség kikiáltásával sokra nem mennének, azt ugyanis senki sem ismerné el.

Nagyot fordult szűk két év alatt a futballvilág a magyar szurkolókkal: miközben 2015 novemberében milliók ünnepelték válogatott kedvenceikkel együtt az ősidők óta várt Európa-bajnoki szereplés kiharcolását, a drukkerek most a játékosok kifütyülésével vettek búcsút a kudarcos világbajnoki selejtezősorozattól.

Ha csak találomra olvas bele valaki a hazai portálok kínálatába, lapozza fel az újságokat, naponta értesülhet arról, mi minden nem működik zökkenőmentesen az egészségügyben (sem).

Száz nappal a beiktatását követően egyszerűen katasztrofális a Mihai Tudose vezette kormány tevékenységének a mérlege, és mindezt a hatalmon lévő szociáldemokraták (PSD) „házi közvélemény-kutatójának” számító Avangarde felmérése is bizonyítja.

Magyarán, továbbra is ott tartunk, hogy akár Ion Creangă gyermekkori emlékei esetében, egy archaikus szöveggel kínozzák a gyermekeket, és csodálkoznak azon, hogy aztán elmegy a kedvük az egésztől.

Jellegzetes kép 2017-ből a magát a kisebbségi jogok biztosítása szempontjából példaértékűnek hirdető Romániából.

Végre alaperősítésben gondolkodnak a Budapest–Erdély–Bukarest-tengely közbülső részén: hosszú idő után a lehetséges együttműködésről egyeztettek hétfőn az RMDSZ, illetve az EMNP és az EMNT vezetői.

Azt mondta hozzáértő és elhivatott tanügyminiszterünk a minap az egyetemi tanév megnyitóján, hogy ő márpedig nem tud nyugodtan tükörbe nézni addig, amíg nem teljesíti vállalt küldetését.

Furcsa alak vagyok: ilyen sok idő után is még rá tudok csodálkozni az anyanyelvem rejtett kincseire.

Óriási kérdés, hogy létezhet-e még olyan megoldás, olyan kompromisszum, amely nyomán a katalánok – persze önállóságuk növelése nyomán – még hajlandóak lemondani a függetlenségről. Ugyanakkor a nemzetközi közösség állásfoglalása is döntő.

Elvégre a kisebbségi lét nehézségei egyformán érvényesek az evangélikus-lutheránus, katolikus, református, unitárius magyar hívekre, az elkobzott vagyon apránként való visszaszerzése, iskolák újraalapítása (...) egyformán feladatot ró mindenkire.