Ezzel ugyanis a román illetékesek – akik a külföld, illetve a nemzetközi intézmények felé eddig meglehetős sikerrel kommunikálták azt a valósággal köszönő viszonyban sem levő hivatalos álláspontot, miszerint Romániában példaértékű a kisebbségpolitika – rövid időn belül újabb taktikai hibát követtek el a nemzetközi kommunikációban a kisebbségi jogok témájában. Ráadásul ugyanabban az ügyben, ami még inkább felhívja a figyelmet a visszásságokra.

Az első hiba az Európa Tanács kisebbségi keretegyezmény tanácsadó testületének a kisebbégek helyzetéről szóló, lesújtó megállapításokat tartalmazó jelentésére a román külügy által adott, helyenként nyeglén kioktató, másutt hisztérikusan vagdalkozó válasz, amelyben a szerzők komolyan képesek voltak a Székelyföld létezésének tagadása kapcsán „érvként” azt felhozni, hogy a jelentés szerzőinek román történelemkönyvekből kellene tájékozódniuk a Székelyföld történelméről.

A bukaresti illetékeseket egyértelműen az bántja, hogy az ET illetékesei nem csupán a szépen csomagolt, áramvonalas bukaresti hazugságokat vették figyelembe, hanem kíváncsiak voltak az érintettek, azaz a romániai magyar közösség tagjainak álláspontjaira is, mi több, a magyar szervezetek által a hivatalos román jelentéshez csatolt árnyékjelentésekben árnyalták a bukaresti megállapításokat – magyarul ízekre szedték a hazugságokat, és felvázolták a valós kisebbségi helyzetet.

Mivel ezen árnyékjelentések összeállításában Dabis Attila is közreműködött, Bukarest most őt tette meg bűnbaknak, és mivel az Európa Tanácsot nem tudják büntetni, tehetetlenségükben rajta verték el a port. Márpedig ezzel éppen az ellenkezőjét érték el annak, amit olyannyira szeretnének elhitetni az illetékes nemzetközi intézményekkel. Hiszen ha egy országnak semmilyen szégyellni, vagy rejtegetnivalója nincs a kisebbségi jogok témájában, akkor nem reagál hisztis óvodásként a bírálatokra, és nem vágja hozzá a kis lapátot toporzékolva ahhoz, aki figyelmezteti, hogy nem úgy viselkedik, ahogy kéne.

Az ET-jelentésre adott válasz és Dabis kitiltása ugyanis pontosan ezzel egyenértékű gesztus, amely csak még jobban ráirányítja a figyelmet arra, hogy Romániában nem egészen úgy állnak a dolgok a kisebbségi jogok, az anyanyelvi oktatás, a hivatali anyanyelvhasználat és a nemzeti jelképek használata terén, ahogy azt Bukarest szeretné elhitetni.

A helyzet paradoxona az, hogy mindez olyan kontextusban történik, amikor Bukarest és Budapest között éppen közeledés tapasztalható. A két külügyminiszter az utóbbi évben többször is látogatást tett a szomszédos országban, a gazdasági kapcsolatok erősödni látszanak. A mostani fejlemények nyomán úgy tűnhet, hogy mindez csupán taktikázás az uniós intézményekkel az igazságügyi törvények módosítása és a korrupcióellenes ügyészség elleni hadjárat miatt egyre inkább szembekerülő Bukarest részéről, hogy a Brüsszelben szintén nem túl kedvelt Magyarországhoz, illetve a V4-csoporthoz közeledve biztosítsa magát egy esetleges uniós kötelezettségszegési eljárással szemben.

Bukarestnek ezért mielőbb színt kell vallania, hogy melyik az igazi arca, melyik a hivatalos politika a magyarokat illetően: amelyik közeledni akar Magyarországhoz és a magyarokhoz, vagy amelyik mindent megtesz az ellen, hogy nemzetközi szinten számonkérhetőek legyenek a romániai magyar közösséggel szembeni visszaélések. Utóbbi esetben, illetve ha azt hiszi, hogy a kettő egyszerre működhet, semmilyen támogatást és kiállást nem érdemel magyar részről.

korábban írtuk

Jogorvoslatért folyamodik romániai kitiltása miatt az SZNT külügyi megbízottja

Dabis Attila szerint a Romániából való kitiltásáról született döntés politikai motivációból született, válaszként arra a nemzetközi kisebbségvédelmi, illetve jogérvényesítő munkára, melyet a székely közösség nevében végez.