• Vélemény

Mivel már az állami nyugdíjat is megadózzák és a Jászai-díj sem kamatozik a bankban, van olyan neves művész, akik életéről és pályafutásáról csak megfelelő anyagi juttatás fejében hajlandó beszélni a nagyközönségnek. Az utókornak viszont nincsen pénze ilyesmire, így csak egyszer kérdez.

Közismert tény, hogy a nemzetközi futballszövetség nem tűri, ha a sportág belügyeibe beleavatkoznak. A labdarúgás különálló világában a munkaszerződések megkötésétől a peres ügyekig mindent házon belül, saját szabályok szerint intéznek el, és rossz szemmel nézik, ha más is beleszól.

Nem lennék most a kormány helyében. Na nem azért, mert jóformán tehetetlenül próbálja fölvenni a küzdelmet a gazdasági és szociális válsággal. Ez mind semmi ugyanis amellett, hogy a boszorkányok is megorroltak a kabinetre, miután idéntől adókötelessé nyilvánították az általuk nyújtott szolgáltatásokat.

Talán nem csupán közhely, hogy Markó Béla távozásával új korszak kezdődik az RMDSZ életében. A szövetséget 18 éve irányító politikus háttérbe vonulása és a külső körülmények – kormánykoalíciós tagság egy, a válsággal megbirkózni képtelennek tűnő kabinetben, egy újabb, a budapesti kormány támogatását élvező rivális magyar alakulat megjelenésének esélye – nyomán útkeresés kezdődött, és az elnökválasztási kampányban az eddigi...

Olosz Gergely háromszéki képviselő bejelentése, miszerint ő is indul az RMDSZ országos elnöki tisztségéért, alighanem az eddigi két pályázó közül a jelenlegi csúcsvezetés bizalmát élvező Kelemen Hunornak kedvez.

Nem biztos, hogy minden kolléga egyetért velem, de én esküszöm rá, hogy az újságírói munka legszebb része az interjúzás. No, nem a politikusinterjú: a politikus külön műfaj, ő úgyis azt fogja mondani, amit akar, függetlenül attól, hogy a riporter mit kérdez.

Minap az egyik televíziós hírcsatornán olyan meghívottak vitatkoztak Románia schengeni csatlakozásának körvonalazódó csúszásáról, akiknek külpolitikai kompetenciáját nehéz lenne kétségbe vonni.

Már hozzászoktunk ahhoz, hogy időnként vadidegen emberek kopognak az ajtónkon különféle ügyekkel. Ha kategorizálni kellene őket, akkor több csoportra oszthatók. Vannak az egyszerű alamizsnáért kopogtatók, és aránylag ez a legfelismerhetőbb kategória, mert a szakadt ruha, könyörgő hangnem eléggé egyértelmű.

Bocsássuk előre: az RMDSZ-nek jogában áll bárkit bármiről tájékoztatni. Mint ahogy a magyar kormánynak is jogában áll kiválasztani egy olyan partnert, amelyben jobban megbízik, mint másokban, és rábízni a könnyített honosításról szóló hivatalos tájékoztatást.

Ha mondjuk a műsorvezető azt mondja, most nem mondja el a híreket, mert a nyomtatóból kifogyott a festék, és olvashatatlan az írás, akkor minimum parasztnak gondolnánk, mi több, milliónyi panaszlevéllel bombáznánk az illető tévéadót, amit drága pénzen vezetünk be a házunkba.

A román ellenzéki pártok látványos összeborulása közepette a hazai sajtó jóformán napi rendszerességgel firtatja az RMDSZ vezető politikusaitól, hogy meddig tartanak ki a jelenlegi jobbközép kormánykoalíció mellett, illetve nem hagyják-e elcsábítani magukat a Boc-kormány megbuktatására szövetkező erők szirénhangjaitól.

Gyerekkoromban olyan malacperselyem volt, amelynek a műanyag dugója könnyen kijárt az aljából, és amikor pénzre volt szükségem, egy mozdulattal megfejhettem a kis kurta farkút. Azoknak a barátaimnak, akiknek ugyanez cserépből volt öntve, nehezebb dolguk volt, mert csak kalapáccsal volt nyitható, és azzal is csak egyszer.

Bizonyos szempontból érthető a Pintér Sándor magyar belügyminiszter nyilatkozatának félreértelmezése miatti bukaresti hisztéria. Hiszen a schengeni csatlakozás esetleges elhalasztása olyan téren jelentene fájdalmas kudarcot Románia számára, amelyen az elmúlt kilencvenegynéhány évben irigylésre méltóan sikeres volt. v

A liberális cenzúra majdnem olyan ellentmondásos, mint amikor egy napilap öles betűkkel felírhatja a címoldalára, hogy megszűnt a sajtószabadság, majd zavartalanul megjelenhet, és ezt követően semmilyen retorzió sem éri a szerkesztőséget.

Ó na, minek kell ilyen korán kelni, hajnali fél tízkor? Nem lehetne lustálkodni még egy kicsit itt, a jó meleg takaró alatt? Különben sincs pénzünk, bevásárolni sem kell már, minek is menjünk be Kolozsvárra, fene a jó dolgát annak a dácsiának, hogy úgy zabálja a benzint, s a sárga lámpája egyfolytában villog! Ráadásul már megint drágult minden, benzin, olaj, ha nemzeti, ha nem, egyfolytában emelik az árát, ahelyett, hogy Medgyessy Pétert idézve: olcsítanák.

Amikor két hónappal ezelőtt az alkotmánybíróság szabályellenesnek minősítette a kormány abbéli vállalását, hogy a parlament megkerülésével vigye dűlőre az új oktatási törvényt, aligha volt sejthető a mostanság beállt kedvező fordulat.

Furcsa viszonyban vagyunk a Mindenség és én. Gyakran tudomást sem veszünk egymásról, már-már bántóan nem. És akkor valamelyikünk megelégeli ezt az állapotot, ad egy jelet. Legtöbbször Ő lép, és én szívok. Erre én hamar észbe kapok, következik a szánom-bánom, a mórikálás, hogy naaa és kééérlek. Szerencsére nem haragtartó.

Miután hosszú ideig úgy tűnt, hogy a Nemzeti Liberális Párt (PNL) az egyetlen olyan román párt, amelynek legalább nyomokban köze van a nevében is hordozott ideológiához, hiszen tevékenysége során zömmel a liberalizmus szabadságközpontú politikai és gazdaságszervezési doktrínájához igazodott, tegnapra hosszas erőfeszítést követően sikerült minden, eddig még megmaradt hitelét eljátszania.