Világ-nézet - Kibeszélt problémák

A fellángolni látszó viták akár váltást is hozhatnak – bár az is igaz, hogy jelen állás szerint mi sem adnánk túl magas szorzót annak, hogy nem a markói politikai irányvonal folytatása letéteményesének tekintett Kelemen Hunor lesz az új elnök. A szövetség kormányszereplése az egyik olyan téma, ami kulcsszerepet kaphat a kampányban.

Paradox módon talán még sohasem volt akkora zsarolási potenciálja, mint ma, nemigen tűnt úgy, hogy bármit képes lehet elérni a koalícióból való kilépés lebegtetésével, hiszen a demokrata-liberálisok foggal-körömmel ragaszkodnak a kormányzati pozíciókhoz – közben pedig épp a koalíciós részvétel miatt csökken a népszerűsége, hiszen a kabinet enyhén szólva nem kápráztatott el zseniális válságkezelő képességével. E helyzetben pedig nem sokat segít az a taktika, amely szerint a kudarcokért és a tehetetlenségért ellenzéki pártokat megszégyenítő hangnemben becsmérlik a PDL-t, siker esetén pedig a kormányszereplés fontosságát mantrázzák.

Előbb-utóbb dönteni kell, hogy képesek-e betömni a lékeket, vagy el kell hagyni a süllyedő hajót, beismerve, hogy az az álláspont, amely csupán a pragmatizmust tartja szem előtt, erkölcsileg végzetesen erodálhatja a szervezetet. A kormányzás gondjai mellett a belső csoportok érdekei és a magyar riválisok jelentette problémák között is lavíroznia kell a szövetségnek. Mozgolódnak a partiumi és a székelyföldi szervezetek is, nagyobb befolyást akarnak, miközben kívülről az MPP, illetve az EMNT ostromolja az RMDSZ által eddig monopolizált magyar képviselet bástyáit.

Az erőből való politizálás, a kompromisszum elutasítása ronthatja az egységes, valamilyen koalíciós formában megvalósuló összmagyar képviselet – egyáltalán a magyar parlamenti képviselet – megvalósulásának esélyeit – az esetleges együttműködés megvalósítására viszont zsigeri ellenszenvet kell leküzdeni egyes megyei RMDSZ-szervezetek és például az EMNT között. Arról nem beszélve, hogy a Fidesszel is meg kell próbálnia rendezni a kapcsolatait. Ezen gondok mindegyike külön-külön sem kevés fejfájást okozhat majd az új elnöknek. Ha most esély mutatkozik megvitatni azokat a problémákat, amelyek az utóbbi években kibeszéletlenül maradtak, az talán valóban valami újnak a kezdetét jelentheti. Ha viszont az érdemi vita elmarad, az aligha csökenti majd azt a benyomást, hogy az RMDSZ – hogy az egyik elnökjelölt szófordulatát idézzük – igazi Dâmboviţa-parti alakulattá vált.