2011. január 10., 10:092011. január 10., 10:09
A mai gyerekeknek más jutott. A minap egy nagyobb bevásárlóközpont játékrészlegén sétálgatva a malacperselyeken akadt meg a szemem. Illetve felakadt, amikor észrevettem, semmi közük a malachoz. Lehet, én vagyok túlzottan konzervatív, de az is lehet, a világ suhant el mellettem expressz sebességgel, és már magasak nekem a modern igények.
A perselyek oldaláról a legújabb amerikai mozisikerrajzfilmek hősei figyeltek kikerekedett szemekkel. Kezembe vettem, és a téglalap-dobozokon csupán egyetlen nyílás volt. Ezen az apró pénzérmék könnyűszerrel bejuttathatók, ám csak hihetetlen nagy kreativitást igénylő technikával lehetett volna kicsalni onnan őket. Azt elismerem, hogy takarékosságra tanítanak, és inkább megpakolni kell őket, mint kibányászni belőlük a kincseket, de azért az embergyerek is megkívánhat néhanap egy-két csokoládét. És ha épp nincsen közel senki a családból, aki kölcsönözne neki a malacpersely hivatalos kinyitásáig, akkor csak sarokcsiszolóval tud megszerezni pár fityinget.
Esetleg előkeríti a garázsból a nagy kalapácsot és a hidegvágót. Emellett nem is érdemes pénzt adni ki ilyen bádogdobozért, hiszen a Cirmos mindennapi ételét is ilyenbe tálaljuk, a gyereknek is csak kerül valahonnan egy szardíniásdoboz. Esküszöm, már semmihez sem társul az a jó régi, sajátos életérzés. Mirelit kutyagumi, előre becsomagolt tízórai, plüssmacikompót, instant gyerek. Internetről vásárolunk, mert ott olcsóbb, megspóroljuk a boltok által felszámolt pluszköltséget.
Elmarad a rég bevált tapogatás, szagolgatás, és tetszetős fotók alapján választjuk ki az áhított terméket, amelyért hónapokig gürcöltünk valamelyik multi futószalagja előtt. Aztán jó tágra nyílik a szemünk, amikor a hiperokos telefon helyett egy kiló pityóka pislog vissza a doboz aljáról. Elődeink a szalmazsák sarkába varrták a megtakarított pengőket. Megtörtént, hogy az egyik padláson egy Amerikából hozott kávésdobozban találtak több marék régi papírpénzt. Annak a nagymamának, aki az unokáinak kuporgatta azt, sajnos már nem volt ideje elmondani, hova rejtette az örökséget. Ez a malacpersely csak a múzeumot gazdagította, ám a történet még szolgálhat tanulsággal a következő generációknak.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.