2011. január 17., 10:252011. január 17., 10:25
A második kérdést megtartja magának, hiszen az úgyis csak költői lenne. Nagyon nehéz napokat élünk, és nemcsak azok nehezítik meg, akik hatalomvágyból cselekednek, hanem azok is, akiknek egyszerűen nincs jobb dolguk. Az interjúk általában személyes hangvételűek, a riporter kvázi baráti beszélgetésre kéri fel alanyát.
Az alanynak aztán elmondhatja minden fájó és örömteli gondolatát. A tapasztalt közszereplőket azért szeretjük kérdezni, mert olyan alapigazságokat villantanak meg, amelyek még több száz év múlva is tanulságosak lehetnek az unokák unokáinak. Az is sokat elárul valakiről, ha ezeket a gondolatokat aprópénzre akarja váltani. Az egyénben felhalmozódott egyetemes szellemi és emberi értékek így kufárok kezére kerülnek, és már nem biztos, hogy annyit kóstálnak, amennyit akkor értek volna, ha bérmentve, ám annál nagyobb szeretettel, önzetlenséggel nyújtják át őket. Nem kell nagy ünnepnek lennie ahhoz, hogy ajándékot adjunk valakinek.
Egy egyszerű hétköznapon is át lehet nyújtani egy kedves gesztust, egy jó szót. Mellőzhetjük az ezüsttárcát, a nagy felhajtást, és halkan is elmondhatunk néhány olyan gondolatot, amelyre mindenki úgy kapja fel a fejét, mintha vöröshangyák másztak volna az ingnyaka alá. Az igazi nagyok halk szóval és kellő szakmai alázattal közelednek közönségükhöz, nem feledve, hogy nélkülük minden szavuk csak üresen kongó ércharang lenne. Érdemeiket nem kiabálják piactereken az égre, de ha egy tudatlan ifjú megkérdezi őket az élet dolgairól, leülnek mellé, és rávilágítanak néhány megbúvó részletre. A pénz folyóhomokként pereg ki az ujjaink közül, a szó elszáll, az arcot is elfeledik idővel.
Amit leírunk, az talán tovább megőrzi a lábnyomot, amelyet magunk mögött hagyunk. Különösen ma, amikor a világhálón keresztül olyan helyekre juthatunk el, amelyek létezéséről korábban fogalmunk sem volt. Kár, hogy még hatvanon túl, negyvenegynéhány reflektorfényben eltöltött év sem teszi lehetővé, hogy túllépjünk a saját magunk szabta kicsinyes korlátokon. A hosszú évek alatt hallott tapsok visszhangja még kísért, de a tenyerek már elzsibbadtak, és a vasfüggöny is lassan legördül, mögötte pedig lekapcsolják a lámpákat, mert spórolni kell közüzemi számlákon.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.