2011. január 13., 10:002011. január 13., 10:00
A művészek viszont másak, és merem állítani: csakis a nagy művészek, nem a feltörekvők, a mellveregetők, az állandó bizonyítási kényszerrel küzdők, hanem azok az igaziak, akiktől nem kell megkérdezni, hogy mikor kezdett zenélni-festeni-játszani, mert magunktól is tudjuk. Nekem az idős művészek a kedvenceim. Nemcsak hatalmas tudásuk és tapasztalatuk miatt, hanem azért is, mert egy olyan típusú derűs nyugalom árad belőlük, ami nem terem meg minden bokorban, és ami a beszélgetőtársat, a riportert is megérinti, hogy az egy percre el is felejti, hogy épp dolgozik.
Persze mindig izgulok az interjúk előtt. Tegnap például a nyolcvanötödik évét betöltött Kristófi Jánost kerestem meg enyhén szorongva, nehogy valami egetverő butaságot kérdezzek a legidősebb és legszeretettebb nagyváradi festőművésztől. Az ajtócsengő nem működik, telefonálnom kell, kijön értem a kapuba. Ősz szakálla fölött állandó mosoly, három kutyáját erélyes hangon utasítja rendre. De azért elmondja, melyik a jó pocfogó, s melyik őrzi a házat. Az ódon belvárosi polgári ház szűk és sötét előszobájából méretes zöld ajtó vezet a nappaliba. A félhomályban körös-körül szekrények, nehéz, faragott bútorok, festőállvány és persze rengeteg kép.
Az agg mester három karosszéket is egymás mellé húz, hogy arra üljek, amelyik tetszik. Felesége a szobában figyeli az interjút – mikor tíz gyerekükről kérdezek, egymásra nevetnek. Nyitókérdésemre csapongani kezd, meg is rémülök, mire számítottam? Hogy lesz ebből interjú? Szép lassan helyrezökken aztán a gondolatmenete. Rosszul hall, ezért hangosan kérdezek, de sokszor már kérdeznem sem kell, elébe megy. Így szokott ez lenni.
Mindenről véleménye van, szinte állandóan csukott szemmel magyaráz, és engem egyszer csak megszáll az ő nyugalma. Kuporgok mellette egy diktafonnal, és arra gondolok, milyen furcsa, hogy az, ami számára megszokott gondolat, amit talán minden tanítványának elmondott már, hozzám mintha a múltból szólna. Mintha magam is egy valahogyan megmaradt múltfoltba léptem volna, amikor a házba benyitottam. Kifelé is elkísérnek a kutyák, ő pedig még a kapuban is mesél. Kár, hogy nem hagytam nála a diktafont egészen holnapig.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok