2011. január 14., 11:302011. január 14., 11:30
A FIFA alapszabályában külön kitér a politikum beavatkozására, amelyet elfogadhatatlannak tart, és ennek megfelelően büntet is. Sűrűn hallani, hogy a nemzetközi szervezet felfüggesztette ennek és ennek a nemzeti szövetségnek a tagságát, mert a helyi politikai erők megpróbálták befolyásolni a sportági döntéseket. Ez történt nemrég Irakban és Nigériában, de évekkel ezelőtt Görögországban is, azonban a nemzetközi szereplés ellehetetlenítésével járó szankciókat egy-két hét vagy hónap elteltével rendre eltörölték.
A FIFA és európai képviselete, az UEFA most a fair play megfoghatatlanul általános szellemében még mélyebbre ás: körlevélben értesítette a nemzeti szövetségeket arról a döntésről, miszerint a jövőben megtiltja, hogy a futballcsapatokat a helyi önkormányzatok tartsák el. A sportág csúcsvezetői nyilván a nyugati bajnokságok helyzetéből indulnak ki, hiszen a jelentős bevételekkel számoló elitkluboknál már régóta magánbefektetők irányítanak. A romániai labdarúgás élcsapatainál sincs másképp, ám már az első osztályban is találunk kivételeket, nem beszélve a második vagy harmadik vonalról, ahol a csapatok nagy része csakis a helyi város- vagy községvezetés költségvetéséből csurranó-cseppenő pénzekből tud egyik napról a másikra fennmaradni.
Márpedig olyan helyeken, ahol a futballnak több évtizedes, akár évszázados hagyománya van, és egy focimeccs ezreket lelkesít, a teljes közösség javát szolgálja, ha a város hírnevét öregbítő klubok életben maradnak, még akkor is, ha az aktuális üzleti érdekek nem ezt diktálják. Ilyenkor a helyi értékeket védő politikai képviseletnek kötelessége beavatkozni, még akkor is, ha per pillanat a segítő kéznyújtás nem egyéb kampányfogásnál.
Az UEFA-nak és a FIFA-nak nem lehet érdeke a kis foci felszámolása. Ráadásul épp azon csúcsszervezetekről van szó, amelyek a politikum hathatós támogatása nélkül sohasem rendezhetnének Európa-bajnokságot Ukrajnában vagy világbajnokságot Oroszországban.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.