2011. január 12., 09:512011. január 12., 09:51
Aztán vannak a hittérítők, akiknek szintén eléggé egyértelmű és felismerhető a szándéka. Mindkettőt viszonylag könnyű kezelni, mert ha van amiből adni, akkor adunk, illetve ha „vevők” vagyunk az „új tanokra”, akkor meghallgatjuk. Ha meg nem, akkor nem, szembecsukjuk az ajtót, oszt slussz, annyi. Van viszont az a házaló kategória, akiknek becsületes vagy kevésbé becsületes szándékairól eléggé nehéz meggyőződni. Ez utóbbiak is kérnek, de a kérelmüknek „hivatalos” hátteret adnak, aminek eredetiségéről, valódiságáról elég nehéz meggyőződni, főleg hogy még az egylejnyi adományról is nyugtát vágnak, nem mulasztva el megköszönni legalább háromszor, hogy voltál olyan kegyes és kisegítetted a nagy nehézségben lévő családot.
Ezek a házalók többnyire valamilyen „karitatív köntösbe” öltöztetik kérelmüket, igazolványt mutatnak, sőt engedélyeket a polgármesteri hivataltól és a rendőrségről, és valamilyen alapítvány, segélyszervezet nevében, vagy egyszerűen egy család nevében mutatkoznak be bármilyen kis összeget kérve, többnyire egy súlyos, vagy nagyon drága műtét előtt álló személy javára. Nos, őszintén szólva ez az a kategória, amelyiknek rendszerint szoktam adni valamennyi pénzt, mert mindig arra gondolok, hogy ha isten őrizz az én családomból kerül valaki ennyire súlyos helyzetbe, hogy gyűjteni kelljen egy drága műtétre, és ha rajtunk is segítenek más önzetlen emberek, az nagyon jó. Mondom, így voltam ezzel egészen addig, amíg egy ilyen házaló gyanússá nem vált.
Először is a súlyosan beteg gyermeke műtétjére pénzt kérő asszony ismerősnek tűnt, aztán a lépcsőházi gyér világításban is igen szakadtnak, „elhasználtnak” találtam azokat az engedélyeket, amiket mutatott. Nosza, nem voltam rest, és arra hivatkozva, hogy szemüveg nélkül nem látok, a papírjaival berohantam a világosabb konyhába, szemüveget tettem és tanulmányozni kezdtem az iratokat. Kiderült, hogy a kétéves kisgyerekének – akinek elmosódott fotója ott volt az egyik papíron – az igen drága műtétjére gyűjt. Rákérdeztem: azóta sem műtötték meg a gyereket? Erre elsírta magát, mondván: a gyerek meghalt, de mivel nincs miből éljen, ő azóta is gyűjtöget...
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.