2011. január 11., 10:182011. január 11., 10:18
Akkor miért tűrjük el azt, ha a román vasúttársaság ahelyett, hogy némi pénzt fordítana a sínek megjavítására, inkább kitolja egy órával a menetidőt. Eddig egy rémálom volt a Bukarest–Szatmár-gyors, az elmúlt év során minden utazásom alkalmával legalább félórát késett, de olyan is volt, amikor nem túl matektudós agyamat számológéppel kellett kiegészítsem, hogy kitaláljam, a sok száz perc késés pontosan hány óra is. Idén kereken egy órával indult hamarabb, és az egész pályaudvar őszinte csodálatára csupán tíz perc késéssel be is futott a vonat.
Boldogan ültem fel, már ki is számoltam magamban, hogy fél négykor Kolozsváron leszek, mert mindig öt óra alatt teszi meg ezt a távot. Túl szép volt, hogy igaz legyen, csodák csodájára a „gyors” vonat addig száguldott, míg ugyanakkorra ért be, mint amikor egy órával később indult. Így kell az ügyeket intézni kérem szépen! Az nem számít, hogy Kolozsvárról Bukarestbe 16 órát kell utazni, a lényeg az, hogy az utasok jó kedélyét megőrizzük, ne a késés keserű szájíze maradjon meg, inkább üljék szét a hátsójukat.
A hivatalokban természetesen más a helyzet.
Ott azért kell várakozni, mert nem szólhatunk rá folyton alkalmazottainkra, hogy kevesebbet kávézzanak és többet foglalkozzanak a klienssel, mert a koffein nélkül még a végén elvétik a számokat. Elvtársak! Mindig a probléma gyökerét kell megkeresni, a megoldást pedig úgy felépíteni, hogy ezt a gyökeret ügyesen körbejárjuk, de ki ne iktassuk amíg lehet, hiszen országunk állampolgárai jó tűrőképességűek, töménytelen idővel és kötélidegekkel rendelkeznek, és megértik, hogyha egy személy 280 kilométernyi vonatozásért fizetett 50 lejt, abból nem lehet megjavítani azokat a síneket.
Csak ne háborogjunk, örüljünk, hogy ennyi is van. Vagy azt akarják, hogy sok millió kölcsönvalutát költsünk mi is pár kilométer sínre? Kell ez nekünk? Hogy aztán évről évre csak azt zúgjuk, hogy sose lesz meg ez a vasút! Hát mi vagyunk mi? Autópálya?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok